Láttuk még

Szerelmes szívek

Boros József

Ismert hírlapi fordulattal élve: ma nem írunk arról, milyen kevéssel beérnénk egy esztrádfilm meseszövését, poénjait, sőt látványvilágát illetően, ha az énekes szuggesztív egyénisége, előadásmódja s a zene átütő ereje mindenért kárpótolna. Nem írunk róla, mert nem érdemes méricskélni, mi érdektelenebb: a diákhumor fáradt s ízléstelen utánzata, a színészek tanácstalan totyorgása, a képek bazári volta – vagy Fenyő Miklós immár második visszaélése a harminc év előtti rockzene gesztusaival s egy sztárrá bűvészkedett, (egyébként rokonszenvesen) szerény kislány szerény produkciója.

Ami viszont tűnődésre késztet, az a dramaturgia pazarló gazdálkodása. Ha ugyanis a forgatáshoz szükséges pénz annyiféle szponzortól folyt be, hogy a kötelező reklámok szinte elborítják, elfödik a szerelmes szíveket, végképp érthetetlen, miért nyúlik minden jelenet sokszorta hosszabbra, mint amekkora elég lenne belőle. Hogy egy zenés filmnek ritmusa se legyen, az már tényleg említésre méltó teljesítmény.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1992/02 59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=144

Cikk értékelése:

szavazat: 2955 átlag: 5.48