KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Média

Bódy Gábor Filmiskolája

Szemtan

Gelencsér Gábor

Bódy a kino-katedrán. A rendező közel negyedszázados Filmiskolájába ma is érdemes beiratkozni.

 

A Bódy-életmű írásos hagyatékának publikálása és az új lendületet vett filmes tankönyvkiadás szerencsésen találkozik a Filmiskola című kötetben. Peternák Miklós szerkesztő a Bódy Gábor elméleti írásait bemutató Végtelen kép után a rendező pedagógiai munkásságának dokumentumait adja közre. Az anyag meghatározó hányada az Iskolatelevíziónak 1976-ban részben leforgatott Filmiskola című oktatófilm-sorozat fotókkal illusztrált forgatókönyve.

Bódy a lektori véleményekre adott válaszainak egy pontján így összegzi a Filmiskola célkitűzését: „Az egész sorozat lényege és alapja az, hogy a mozgókép körüli, a filmről-való-gondolkodásba ne csak okoskodással vezessük be a nézőt, hanem egy belső 'gyakorlati', önmagát bizonyító programmal. […] Mindezzel voltaképpen nem mást teszünk, mint behatároljuk és leírjuk a mozgókép 'nyelvtanát', vagyis a SZEM TANÁT, anélkül, hogy erről a tizedik adásig egy szót ejtenénk.” Mindez alapvető szemléletbeli változást jelent a hagyományos esztétikai megközelítéssel szemben, és a film nyelvtanát, „a filmi gondolkodás útjait” állítja az oktatási program centrumába.

Bódy filmelmélete bizonyára számos ponton elavult vagy kikezdhető. Valóság és jelentés fogalompárjára épülő, többször kifejtett gondolatmenete (Jelentéstulajdonítások a kinematográfiában; Sor, ismétlés, jelentés; Filmművészet, a film nyelve, filmi gondolkodás) ugyanakkor a saját rendszerén belül következetes, így alkalmas egy didaktikai - s nem pedig tudományos - program levezetésére. Nevezetesen: a mozgóképírás és -olvasás elsajátítására. Azaz egy olyan tágan értelmezett médiatanra, amely a vizuális kultúrát mint egy sajátos jelolvasás gondolkodásmódját elemzi, s csupán e gondolkodásmód részeként foglalkozik a mozgóképet övező társadalmi és gazdasági kérdésekkel, a technikával, s nem utolsó sorban, ám mégis középponti helyéből kibillentve, az „esztétikai szervezettségű mozgóképpel”, vagyis a filmművészettel. A hagyományos esztétikai megközelítés elhagyása, illetve háttérbe szorítása ha lehet, azóta még indokoltabb: a televízió globalizációja, a multimédia egyre fokozottabban a képi jel kommunikációs jelentésére helyezi a hangsúlyt. S az a korosztály, amelynek Bódy is szánta sorozatát (a 15-20 évesek), elsősorban ilyen jellegű mozgóképi üzenetekkel találkozik.

Az elméleti bázishoz szorosan kapcsolódik a Filmiskola módszertani újdonsága, amely a könnyen kezelhető videotechnikának és a számítástechnikának köszönhetően mára a közoktatás számára is belátható közelségbe került. A Filmiskola első részét a következő közhely-gyanús gondolattal vezeti be a szerző: „Valamit úgy értünk meg a legjobban, ha csináljuk.” A mozgókép esetében azonban igen mélyértelmű elméleti háttere van ennek a kijelentésnek. A filmcsinálás – mindenfajta „előképzettség” nélkül – ahhoz az élményszerűen elsajátított tudáshoz juttathatja hozzá akár a kisiskolásokat is, amely szerint egyfelől a valóság nyomát őrző filmkép sohasem véletlenszerű, akár akarjuk, akár nem, mindig tartalmaz „jelentéstulajdonításokat” (ebből következik a dokumentumnak és a fikciónak a Filmiskolában is érintett paradoxona); másfelől a mozgóképnek nincsen nyelvtana és lexikona, azaz „bármiből” és „bárhogyan” létrejöhet a filmi jelentés. Éppen ezért kezdhetjük „a filmek teljesebb megértését” az „írással és az olvasással”, holott még nem is ismerjük a betűket meg a szabályokat. Csakhogy: a betű nem más, mint „az esemény a filmen”, a szabály pedig „az esemény filmi tagolása”. Alighanem ez a tapasztalat vihet a legközelebb a mozgókép sajátos természetének megismeréséhez.

Ráadásul - és ez több, mint szerencsés véletlen - e filmelméleti Kolumbusz tojása nincs távol az élményszerű oktatástól. (Hogy az oktatáspolitikától mennyire áll távol, az már más kérdés.) A Filmiskola ezért élő, a tanítási gyakorlatban jól használható, valódi tankönyv (és részben „tanvideó” - már ha a leforgatott három részt hozzáférhetővé lehetne tenni). Bódy közel negyedszázados elképzelése a mozgókép iskolájáról ugyanis alapvető szemléletmódbeli közösséget mutat a Nemzeti Alaptanterv Mozgóképkultúra és médiaismeret elnevezésű műveltségi területével. Életművének ez a szelete lappangó tudásként élt a mozgóképoktatásnak ismét nekifeszülő filmesek és tanárok fejében: a NAT filmes fejezetének kidolgozói mintha tudattalanul - néhányan persze nyilván tudatosan - az ő pedagógiai munkásságára építettek volna. Ez a tudás most a Filmiskola forgatókönyveinek publikálásával felszínre kerül, s ami ennél is fontosabb, alkalmazhatóvá válik. Bódy lelép az „összes művek” piedesztáljáról - egyenes a katedrára.

 

Bódy Gábor: Filmiskola. Összeállította és a bevezetőt írta: Peternák Miklós. Palatinus, 1998.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1998/09 23. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3784