KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
MAGYAR MŰHELY
• Dániel Ferenc: Hosszú futására számítottunk BBS – 40 év
• Muhi Klára: Gettó, egyetem, politikai csatatér A BBS első két évtizede
• Kovács András Bálint: Tarr szerint a világ A Zóna belülről – 2. rész
• Andor Tamás: Egy körültekintő ember In memoriam Schiffer Pál
• N. N.: Schiffer Pál (1939–2001)
TITANIC
• Vágvölgyi B. András: Őszi kollekció Titanic Fesztivál
• Varró Attila: Határsértések Koreai új hullámok
• Varró Attila: Hajcsat a párnán Beszélgetés Jafar Panahival

• Hungler Tímea: Biohazardírozás Hollywoodi vírusok
• N. N.: Járványok és bioterror Vírus-mozi
• Karkus Zsolt: Frankenstein siratja Monstrumot Klónok, szörnyek, őrült tudósok
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Disznóól és felhőfejes Velence
• N. N.: Az 58. velencei filmfesztivál díjai
• Kemény György: Videofreskók Velencei biennálé
KÖNYV
• Gelencsér Gábor: Kettős filmtükör A tizedik évtized

• Pápai Zsolt: Mesterbeállítás Howard Hawks rejtőzködő kamerája
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: Cuba sí, Cuba no Mielőtt leszáll az éj
LÁTTUK MÉG
• Hideg János: Dalok a második emeletről
• Takács Ferenc: Ízig-vérig Anne-Mary
• Köves Gábor: Süti, nem süti
• Ágfalvi Attila: Szívtiprók
• Hungler Tímea: Doktor Szöszi
• Herpai Gergely: Kéjutazás
• Elek Kálmán: Eredendő bűn
• Harmat György: Lovagregény
• Varró Attila: Mélyvíz
• Tamás Amaryllis: Második bőr
• Varga Balázs: Végzetes hipnózis
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Búcsú

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Álmok a távoli útról

Gáti Péter

 

Az álmok, az emlékek a lassan ködbe vesző múltba vezetnek, hogy elfeledtessék a gyötrően kisszerű és kijózanító jelent. Nikola Korabov lírai hangvételű filmjének hőse, Vladko amolyan csehovi figura. Hajdan cirkuszi zenebohóc, akit betegsége miatti kényszerű távozása a manézs csillogó világából, az érdekes és változatos élet sűrűjéből lelkileg összeroppantott. Nagybátyja vidéki kocsmájában álmodozik az egykori szebb napokról, gramonfonlemezei és snapszos kupicái társaságában. Rezignált beletörődéssel veszi tudomásul az őt ért csapást, belefeledkezik a szomorúságba, saját tehetetlenségébe.

Nikola Korabov a lelki rezdülések, a cselekménytelenség és mozdulatlanság mögött megbúvó emberi tragédiák tolmácsolására tett kísérletet. Emlékcserepek sorjáznak egymás után, kiegészítve és szembeállítva a kisszerűségbe lehúzó provincializmus életképeivel.

Az Álmok a távoli útról című film azonban nem tudja előcsalogatni a kibicsaklott sorsok, a megfeneklett remények rajza mögül a valódi drámát. Kissé érzelgős, önsajnálkozással átitatott szomorúság lengi be a többnyire szépelgő mívességgel fotografált emlékező jeleneteket, a boldogtalanság egyhangú stációit. Bár csehovi hangulat jellemzi Nikola Korabov emlékfüzérét, de a csehovi jellemábrázolás mélységei nélkül. Elringat a film minden egyes kockájából áradó bánat, de felkavarni nem tud és hatása sem tart tovább a kijáratnál.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5338