KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Képzelt szerelmek

Forgács Nóra Kinga

Les amours imaginaires – kanadai, 2010. Rendezte és írta: Xavier Dolan. Kép: Stéphanie Anne Weber Biron. Szereplők: Xavier Dolan (Francis), Monia Chokri (Marie), Niels Schneider (Nicolas). Gyártó: Alliance Atlantis Vivafilm / Mifilifilms. Forgalmazó: Szuez Film. Feliratos. 95 perc.

 

A szemtelenül fiatal (21 éves) québeci rendező, író, producer és színészpalánta Xavier Dolan 2009-ben Megöltem anyámat című első nagyjátékfilmjével mutatkozott be a nemzetközi fesztiválporondon. A coming of age és coming out sztori között lebegő, önéletrajzinak hihető és intenzív élményt nyújtó, intellektuális kamaszmozit 2010-ben az eggyel idősebb korosztály, a fiatal felnőttek érzelmi életéről szóló Képzelt szerelmek követi.

A Képzelt szerelmek romantikus melodrámája a klasszikus szerelmi háromszög toposzát idézi, amit Dolan a nemi identitások megkeverésével szab 21. századi fazonra: Marie, a heteroszexuális lány és Francis, a homoszexuális fiú barátságát dúlja szét Nicolas feltűnése. Magnetikus vonzalom kötözi Marie-t és Francis-t is az angyali szépségű, nyitott elméjű, ám nárcisztikus és valós nemi identitást voltaképp nélkülöző Nicolas-hoz, aki beteljesülést nem ígérve épp a Marie-ban és Francisban lévő szeretetvágyat, űrt, reményt teszi láthatóvá és immáron elleplezhetetlenné. Marie és Francis érzelmeinek történetét úgy meséli el a film, mintha egyre rövidülő bejegyzéseket látnánk egy szentimentális filmnaplóban, egyre szaporodó leblendékkel elválasztva. A tagoltságot (ál)interjúk sora fokozza, ismeretlen fiatalok mesélik el a kamerának szerelmi csalódásaikat, reális kontextust adva a történetnek.

A klasszikustól eltérő keretezés, lassított felvételek, ismétlődések, intenzív hatású látványtervezés és remek zenehasználat teszik attraktívvá a Képzelt szerelmeket. A számtalan hatást magába olvasztó impresszív stílusnak, sűrű atmoszférájú jeleneteknek és az olykor kivételes erejű színészi jelenlétnek köszönhető, hogy Xavier Dolan filmje a szereplők árnyalt bemutatása nélkül egyenetlenségei ellenére is képes érzelmileg, érzékileg megérinteni nézőjét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10358