KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Pokolba az élettel

Sepsi László

Give ‘em Hell, Malone – amerikai, 2009. Rendezte: Russell Mulcahy. Szereplők: Thomas Jane, Ving Rhames, Elsa Pataky. Forgalmazó: Budapest Film. 96 perc.

A Sin City sikere után az utalásokkal terhelt, felstilizált retro noir a szerzõi-félfüggetlen szcéna egyik bejáratott filmtípusává vált: DePalma (Fekete Dália), Soderbergh (A jó német) és Winterbottom (The Killer Inside Me) után a hullámzó minõségû életmûvét a hetvenes évek legvége óta építgetõ Russell Mulcahy is beszállt a játékba, hogy megannyi jellegtelen iparosmunka és feledésre ítéltetett fércmû után újra valami trendit tegyen le az asztalra a Pokolszülött és a Hegylakó mellé. A Pale Blue Moon filléres B-film átiratával debütált Mark Hosack forgatókönyvébõl készült Pokolba az élettel a könnyebbik utat választja: nyitányában a Golyózáporral és a Neveldine/Taylor-párossal fémjelzett túlpörgetett akciófilm találkozik a keménykalapos noir-stíllel, hogy a puskapor elfogyta után a legkülönfélébb szociopaták és torzszülöttek kezdjék el benépesíteni a Frank Miller világát idézõ helyszíneket. Az önparódiáig fokozott karakterek ötpercenként érkezõ magvas aranyköpéseit („Suck my Sinatra”) egy csavarjai ellenére is kiszámítható fabula hivatott összetartani, de Hosack próbálkozásai – tönkrement családok, lélegeztetõgépen vegetáló feleség – ellenére sem sikerül minimális mélységgel vagy súllyal felruházni a rajzfilmszerû figurákat és traumáikat. Ennek megfelelõen a Pokolba az élettel meghatározó helyszíne sem a bûnös város valamely koszhadt bugyra, hanem a szereplõk találkáinak és a legfõbb fordulatoknak is helyt adó vidámpark, ahol a kötelezõ A sanghaji asszony-utalások mellett randevúzik a japán bérgyilkos-lolita, a piromán sorozatgyilkos és az elmaradhatatlan femme fatale. Thomas Jane (A Megtorló) Malone-ra keresztelt Mike Hammer-alteregója így megszabadül a klasszikus noir-hõs minden lelki terhétõl és valódi veszteségeket fedõ cinizmusától, és számára csupán a szeretet értelmeként aposztrofált aprócska gyerekjáték-McGuffin hordozza a megváltás illúzióját. Nagyjából a Pokolba az élettel is így viszonyul a zsáner fajsúlyosabb darabjaihoz: élénk színû, fröccsöntött játékszer a robosztus máltai sólymok között, amely ideig-óráig tisztes szórakozást nyújt a posztmodern tömegfilm ingergazdag vidámparkjában.

Extrák: semmi.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 60-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10809