KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Trancsírák

Kovács Marcell

Tucker and Dale vs Evil – amerikai-kanadai, 2010. Rendezte: Eli Craig. Írta: Eli Craig és Morgan Jurgenson. Kép: David Geddes. Zene: Mike Shields. Szereplők: Tyler Labine (Dale), Alan Tudyk (Tucker), Katrina Bowden (Allison), Jesse Moss (Chad), Philip Granger (Seriff). Gyártó: Reliance Big Picture / Loobyloo / Eden Rock Media / Kintop /Urban Island. Forgalmazó: Ristretto Distribution. Feliratos. 89 perc.

A horrorkomédia műfaja a legsűrűbb szórakozást kínálja közönségének, egyszerre ijesztget és kacagtat, őrült hullámvasútként repíti nézőit a sírva röhögés magaslatáról a fagyos rémület szakadékába. Legalábbis elméletileg ez lenne a dolga. A gyakorlatban többnyire mégis csalódást okoz a műfaj, általában se nem félelmetes, se nem tréfás filmeket jelöl, amelyek a gyatra humort ügyetlen frászokkal próbálják menteni, a fenyegető atmoszféra hiányát pedig buta viccekkel kompenzálják.

A kanadai Eli Craig bemutatkozása üdítő kivétel. Az erdei mészárlásos filmek paródiája, de szerethető figurái révén többet nyújt a szokványos cinikus slasher-vígjátékoknál. Ismerős horrorfilm-panelekből építkezik (Az erdei fantom díszletében a Péntek 13 szereplői a láncfűrészét lóbáló Bőrpofával találkoznak), ám a lenyesett végtagok és a vérben ázó szecskavágó ellenére Craig filmje a szíve mélyén romantikus komédia, amelyben a humoros helyzetek a klasszikus recept szerint a szerepek felcserélésből adódnak. A két balfék címszereplőt vérszomjas tanyasi gyilkosnak gondolják a tóparti hétvégére érkező duhaj főiskolások, és kegyetlen hajtóvadászatot indítanak ellenük. A vérzivatarban csetlő-botló gyagyás páros örökzöld vígjátéki motívum, Tucker és Dale ugyanazt a gyámoltalan, jóravaló figurát hozza, amit a negyvenes évek horrorparódiáiban Abbott és Costello, még akkor is, ha ránézésre inkább Jay és Néma Bob párosára hajaznak. Kedves figurák, a légynek sem tudnának ártani, de bármire képesek, ha a szöszi mesebeli hercegnőt kell megmenteni. Hollywood rossz lelkiismerete általuk vezekel a benzinkutas gatyában feszítő foghíjas falusi pederaszta sztereotípiájáért. Ne rémüljünk meg a magyar címtől, Tucker és Dale hibbant története a Haláli hullák hajnala óta a legjobb horrorkomédia, talán kevésbé fergeteges, mint a Hullajó, viszont nem is annyira fröcsögős – akár randifilmnek is tökéletes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2012/01 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10941