KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Tini nindzsa teknőcök

Varró Attila

Teenage Mutant Ninja Turtles – amerikai, 2014. Rendezte: Jonathan Liebesman. Írta: Josh AppleBaum és André Nemec. Kép: Lula Carvalho. Zene: Brian Tyler. Szereplők: Megan Fox (April), William Fichtner (Sachs), Will Arnett (Vernon), Whoopi Goldberg (Bernadette). Gyártó: Paramount Pictures / Nickelodeon Movies. Forgalmazó: UIP-Duna Film Szinkronizált. 101 perc.

 

Bő negyed százada, a posztmodern tömegfilm és a képregény-adaptációk termékeny párkapcsolatának hőskorában még senkit sem zavart, ha bumfordi bábfigurák játszottak szuperhősöket; a maszkos igazságosztóknak nem kellett kisebb planetáris katasztrófa, hogy kikeljenek az ágyból; nő pedig legfeljebb akkor juthatott főhős-szerephez, ha minimum egy antopomorf állatpartnerrel osztozott rajta, csillagközi kacsától mutáns óriáskenguruig. Ennek a boldog őskáosznak emblematikus szülöttei a tini mutáns nindzsateknősök: már csapatnevük is maga volt a színpompás trash-gyönyör és alkotógárdájuk röpke tíz népszerű képregény-év, egy kultikus televíziós rajzfilmsorozat és egy szerethetően idióta Golden Harvest mozitrilógia erejéig mindent ki is aknázott bizarr koncepciójukból. Eszement koruknak efemer bálványai voltak, röpke filmkarrierjüket még egy ezredfordulós komputer-animációs kísérlet sem tudta feltámasztani – mígnem a szellemzsarukkal és galaktikus őrzőkkel újjáéledő kikacsintós/komikus retró-hullám idén őket is kiöntötte a szennycsatornákból.

A Michael Bay égisze alatt elkészült reboot hosszas hercehurcák után végül maradt a régi alapképletnél: April, a férfinemre érzéketlen riporterlány négy pizzarajongó, génmutáns harciteknőc oldalán megmenti New Yorkot a gonosz Zúzó rémuralmától, amit árulkodó módon ezúttal a Sachs (ejtsd: szex) Industry képvisel. A mókás párbeszédek és önreflektív poénparádék azonban kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy ellensúlyozzák mindazon károkat, amiket a technoteknősök poszt-gollam fiziogniómiája és a harci jelenetek CGI-megalomániája okoz az egész alapkoncepciónak – mintha csak a Faster Pussycat, Kill, Kill! színes pornó-remake-jét néznénk, áramvonalas Vogue-modellekkel a főszerepben. Liebesman munkája unalomig száraz tésztája mindannak, amiből manapság egy megapic-et gyúrnak: 45 perces akciófinálé, megbízható önismétlés és Megan Fox fenékpanorámája – csak éppen az a sajtszag hiányzik nagyon feltétjéből, meg a bájos sületlenség.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11768