KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Bélier család

Barkóczi Janka

La famille Bélier – francia, 2014. Rendezte: Eric Lartigau. Írta: Victoria Bedos, Thomas Bidegain és Stanislas Carré de Malberg. Kép: Romain Winding. Zene: Evgueni és Sacha Galperine. Szereplők: Louane Emera (Paula), Karin Viard (Gigi), Francois Damiens (Rodolphe), Luca Gelberg (Quentin). Gyártó: Jerico. Forgalmazó: Vertigo Média Kft. Szinkronizált. 106 perc.

 

Két évvel ezelőtt egy angyali tinédzser a rettenetes rózsaszín vattafelhőből álló gigantikus színpadi díszletek közül is képes volt elvarázsolni a francia tehetségkutató dalverseny zsűrijét. Az Imagine-t akkor ijesztő ártatlansággal éneklő bakfis, Louane Emera, most megkapta élete első filmszerepét egy kedves vidéki família idilli hétköznapjait bemutató vígjáték gimnazista hősnőjeként. A komédia címszereplői szép zöld farmjukon teheneket tartanak, tejtermékeket gyártanak, jó családhoz illően olykor kibékülnek, olykor civódnak, vagyis minden szempontból tökéletesen átlagosak. Az egyetlen különbség köztük és a kisváros többi lakója között, hogy tizenéves lányukat leszámítva, süketnémák. Az egy szem lány pedig, mit ad ég, éppen egy iskolai kórusba csöppenve fedezi fel magában a tehetséget, aminek következtében úgy dönt, hogy profi énekesnővé képezi magát. Elengedheti-e a hangját soha meg nem halló család és ő maga jól dönt-e, ha elszakad tőlük? Meddig terjedhet a szülői és meddig a gyermeki gondoskodás? A sok lehetőséget rejtő sztori azonban sajnos kiaknázatlan marad, és fergeteges esélyegyenlőségi poénözön helyett, jobb pillanatokkal megszórt, végül mégis feledhető nyári kikapcsolódást kínál. A forgatókönyv szálai összegabalyodnak és kioltják egymást, az egyébként neves színészek (Karin Viard, François Damiens) pedig őrjítően túljátsszák szerepüket, amivel sikerül azt a benyomást kelteniük, hogy nem süketnémát alakítanak, hanem idegbeteget. A tisztességes munkát végző Louane mellett a visszafogottan megjelenő, ezért szinte fel sem tűnő fiútestvér, Luca Gelberg a leghitelesebb – igaz, hogy a szereplők közül ő az egyedüli, aki valóban siket. A film összességében így mindössze arra a Brian életéből jól ismert szentenciára erősít rá, miszerint boldogok a sajtkészítők, legalábbis Franciaországban.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/08 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12352