KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Fehér sivatag

Hegyi Gyula

A Fehér sivatag az a fajta titkosszolgálati krimi, amely a különböző ügynökségek egymás ellen vívott harcát bonyolítja a laikus számára szinte áttekinthetetlen – de többé-kevésbé látványos – történetté. Egy-két, véletlenül felbukkanó statisztát leszámítva, a filmben természetesen mindenki az FBI vagy a CIA ügynöke, volt ügynöke vagy ügynökének szeretője: de legrosszabb esetben is kis kisvárosi rendőr, aki már-már civilnek számít a titkosügynökök forgatagában. A civilek dicséretes tartózkodása azzal az eredménnyel jár, hogy a szövetségi titkosszolgálat ügynökei elsősorban egymást lövik halomra. Halott titkosügynök hever az új-mexikói sivatagban, odébb párosával a bokrok között, de jut belőlük a titkos raktárépületbe is: az utolsó pedig a végtelen homoksivatagban gyalogol, míg fel nem fedezi és el nem kapja egy újabb eresztés titkosügynök. Ha az FBI és a CIA ilyen jó hatásfokkal végzi ügynökeinek elpusztítását, akkor valóban nem sok szükség van KGB-re – ez utóbbi közreműködése nélkül is folyamatos az üresedés az ilyesfajta kormányhivatalokban.

Az igencsak szerény történetet néhány kitűnő színész igyekszik (kevés sikerrel) a hollywoodi átlag fölé emelni. Mickey Rourke ismét érzéki, cinikus, zseniális kalandort játszik, aki titokzatos vonzásával köti magához szépséges barátnőjét (Elizabeth Mastrantonio). Ám ezúttal hiába, a becsületes képű és még annál is becsületesebb lelkű kisvárosi zsaru (Willem Dafoe) megfosztja nőtől, pénztől és szerencsétől. Aztán mindent belep a fehér homok: leghamarabb a film emlékét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/05 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1266