KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Mentőakció

Huber Zoltán

Infini – ausztrál, 2015. Rendezte: Shane Abbes. Írta: Brian Cachia. Kép: Carl Robertson. Zene: Brian Cachia. Szereplők: Daniel MacPherson (Whit), Grace Huang (Ckaire), Luke Hemsworth (Charlie), Bren Foster (Morgan). Gyártó: Storm Vision Entertainment / Eclectik Vision. Forgalmazó: ADS Service Kft. Feliratos. 110 perc.

 

Van ez a dolog egy jeges kutatóállomáson, valahol az űr mélyén, egy olyan bolygó közelében, amit úgy is hívhatnánk: Halál. Katonákból és tudósokból álló mentőcsapat indul felderíteni, miért mészárolták le egymást a legénység tagjai és vannak-e túlélők. Fertőzésre utaló nyomokat nem találnak, mégis úgy tűnik, idegen létforma felelős a különös eseményekért. A parazitaként viselkedő valami az ember félelmeit erősíti fel, agresszív gyilkossá változtatva mindenkit. Ez a remegő, lassan csordogáló szmötyi úgy tapad rá a gazdatestre, mint a forgatókönyv a tudományos-fantasztikus horror legnépszerűbb darabjaira.

Ausztrál alkotóink megpróbálják elfedni az újrahasznosítás tényét, ám sajnos a hosszabb és rögösebb utat választják. A vonatkozó klisék leleményes variálása, a kedélyes idézgetés helyett sokat akarnak markolni és komoly mondandójuk van, ami jelentősen rombolja a ránk váró élményeket. A kreatív stáb túl sok terhet pakol a sztorira, a nyálkás magánéleti kitérőkkel és zavaros mellékszálakkal, az öncélú vizuális megoldásokkal feleslegesen bonyolítják a filmjüket. A hivatkozott elődöktől számos remek fogást eltanulnak, ám a takarékosság elve mellett egy másik fontos leckét is elhanyagoltak. A szándékolt tanulságot a néző helyett ők maguk kívánják levonni, a nem túlságosan mély szociáldarwinista társadalomkritikát így tőmondatokba sűrítik és a szereplőkkel kimondatva próbálják a torkunkon lenyomni. Az elszabaduló őrület szubjektív nézőpontjai és az emberi természet sötétebb oldaláról elmélkedő kitérők idegen féregnyúlványként csatlakoznak rá a történet fő vonalára és szép fokozatosan mindent elfertőznek. A két órát nyaldosó játékidő és az alkotói szándékok túlburjánzása leginkább azért sajnálatos, mert az eredetiség hiánya és a szűkös költségvetés sem lett volna akadálya egy hangulatos kis sci-fi rémisztgetésnek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2016/12 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13008