KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Körök

Sepsi László

Rings – amerikai, 2017. Rendezte: F. Javier Guiterrez. Írta: David Loucka és Jacob Aaron Estes. Kép: Sharone Meir. Zene: Matthew Margeson. Szereplők: Matilda Lutz (Julia), Alex Roe (Holt), Johnny Galecki (Gabriel), Vincent D’Onofrio (Burke). Gyártó: Vertigo Entertainment / BenderSpink. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Feliratos. 102 perc.

 

Ha más erénye nehezen is lelhető fel F. Javier Gutiérrez filmjének, a cím többes száma valóban találó: a Ringu amerikai verziójának második folytatása ugyanis tényleg két film. Az első fele-harmada pikáns ellentmondással abba a tinihorror-paradigmába próbálja beilleszteni az elátkozott videókazetta városi legendáját, amellyel szemben Gore Verbinski filmje 2002-ben alternatívát jelentett. Már a nyitány lezuhanó repülője a Végső állomás-sorozatot idézi, majd az alkalmi szexek után egymást Samara videójával mintegy körbefertőző egyetemi kutatócsoport velős tanmeséje láttán Jan Harold Brunvand is elismerően csettintene.

De mielőtt a nippon importszellem a kicsapongó elsőévesek – és nem kevésbé promiszkuus professzoruk – mumusává válhatna, a Körök elhagyja a Valami követ, a Halálos tézis és az ókonzervatív slasherek összekutyulásából álló receptet, és jellegtelen hőseit vidékre utaztatva inkább a titkokkal terhelt kisváros gótikus meséjébe fog. Az érdektelenségben fúló nyomozás a kabócainvázióval sújtott településen ugyan Samara mitológiáját volna hivatott bővíteni, de eközben lemond a szellemlány és a technológia viszonyának érdemi újragondolásáról, ami a sorozat folytatásának talán egyetlen igazán izgalmas vonása lehetne. Bár a széria emblematikus horror-rövidfilmjének digitalizálása – majd a fájlban fellelt újabb kisfilm – ebbe az irányba mutatnak, az egyetemi campus közegének elhagyásával a képrögzítés kísértetiességének vagy a régi és új terjesztési stratégiák motívuma éppúgy háttérbe szorul, mint a Samara mítoszának alapját adó vizuális fertőzés-fertőződés egyedi logikája. Mire a Vaksötét előtti kényszeres tisztelgések után a cselekmény egy slusszpoén erejéig visszatér az expozícióban kijelölt csapásra, már bőven késő: a Körök úgy fakul semmitmondó fehér zajjá, mint egy 9Gagen reposztolt tavalyi mém.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13130