KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Utóhatás

Soós Tamás Dénes

Aftermath – amerikai, 2017. Rendezte: Elliott Lester. Írta: Javier Gullón. Kép: Pieter Vermeer. Zene: Mark Todd. Szereplők: Arnold Schwarzenegger (Roman), Scoot McNairy (Jake), Maggie Grace (Christina). Gyártó: Emmett/Furla/Oasis Films / Pacific View Management / Protozoa Pictures / thefyzz / Grindstone Entertainment Group. Forgalmazó: Pannónia Entertainment. Szinkronizált. 94 perc.

 

Egy légiirányító-központban elromlik a telefonvonal – pár perccel később két repülő összeütközik a levegőben. Az áldozatok között nemcsak a 130 utas, de a légiirányító meg egy lengyel vendégmunkás is ott van, aki a terhes lányát és feleségét várta a repülőtéren. Az ő életük ugyan nem ér véget, de brutálisan kisiklik addigi medréből. A „műfaj” tehát gyászfilm, a hangulat nyomott, a képek pedig divatosan szürkék, deszaturáltak. Minden képkockából facsarni lehet a melankóliát, amihez sokat hozzátesz, hogy a hangsúly a tragédia banalitására kerül, a bürokráciával, a biztosítókkal és a hétköznapok ürességével folytatott viaskodásra. Részben talán azért is, mert a színészek nem tudják felszínre lökni a gyászmunka pszichológiai mélységeit, és kifejezni a kifejezhetetlen fájdalmat. Az általában sunyi simliseket, itt a jó szándékú légiközpontost alakító Scoot McNairy-nek a semmitmondó dialógusokkal, a légitársaságtól bocsánatkérést követelő Arnold Schwarzeneggernek pedig úgy en bloc a drámai színészettel gyűlik meg a baja. Az Utóhatásba csak akkor költözik minimális izgalom, ha az akciósztár macsó szerepei felől nézzük, amikben hol megmentette, hol megbosszulta a családját. Vagyis ha Schwarzenegger Gran Torinójaként gondolunk rá, amely drámai történetben és az öregkor bölcsességével fordítja visszájára a sztár imázsát.

Az Utóhatás azonban nem erősít rá olyan direkten az életművet felülíró párhuzamokra, mint Eastwood, így aztán kiszámítható lesz a játék, és lapos a szentencia („a bosszú öl, butít és nyomorba dönt”), amellyel cáfolja a revansfilmek, azon keresztül pedig Schwarzenegger akcióhősi működésének egyik alaptézisét. Miután elpárolgott a kuriózumértéke annak, hogy az Utóhatás keményen dolgozó kisemberében a nyugdíjas Terminátor szubverzióját látjuk, nem marad más, csak egy hangulatos, de üresen kongó gyászfilm a búsongó amerikai függetlenek megannyi közhelyével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13256