KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/január
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Geréb Anna: Grigorij Csuhraj (1921–2001)
NŐ-IDOLOK
• Bori Erzsébet: A betiltott nők Képtelen Afganisztán
• Nánay Bence: Csador-feminizmus Az iráni film nőképe
• Hungler Tímea: Nőnem, hímnem Emancipáció Hollywoodban
• N. N.: Hollywoodi feminák
MAGYAR MŰHELY
• Mihancsik Zsófia: Kiürült agóra A rendszerváltás filmjei – Beszélgetés György Péterrel, Hirsch Tiborral és Révész Sándorral
• N. N.: A rendszerváltás filmjei
• Muhi Klára: Volt egy liget Beszélgetés a BBS-ről Durst Györggyel, Gödrös Frigyessel és Monory M. Andrással
CYBERVILÁG
• Mersich Gábor: Üzenetek az abszolút szellem korából A Sztalker és a Mátrix
• Korcsog Balázs: Földelt sci-film Tarkovszkij Solarisa

• Trosin Alekszandr: Keresd a nőt! Az orosz krimi nemet vált
• Veress József: Puskin, Sztálin, Tarkovszkij Orosz könyvespolc
• Lajta Gábor: A Császár rajzos kabinetje Kuroszava-kiállítás
• Karátson Gábor: Kínában az igazság Csang Ji-mu történetei
• Wostry Ferenc: Akciógól Chow Sing Chi: Shaolin foci
KRITIKA
• Csont András: A múltak ütemén Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég
• Hirsch Tibor: Reinkarnációink Koltai Róbert: Csocsó
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: A Titanic szobalánya
• Bikácsy Gergely: Reménytelen gyilkosok
• Tamás Amaryllis: Aranyhere
• Takács Ferenc: Jay és Néma Bob visszavág
• Varró Attila: A Fekete Tigris könnyei
• Zsidai Péter: Ne szólj száj
• Kömlődi Ferenc: Atlantisz – Az elveszett birodalom
• Déri Zsolt: Human Nature
• Köves Gábor: Aranybánya
• Glauziusz Tamás: Sötét ablak

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A Karib-tenger kalózai

Vaskó Péter

 

Föltámadott a tenger, a kalózok tengere! A kalózfilm tetszhalott zsánere, mely különösen a ’40-es, ’50-es években élte virágkorát, jelentem, újjáéledt! Mégpedig akció-vígjáték formában lightos zombi-beütéssel: az A Karib-tenger kalózai a klasszikus Kincses sziget tematikát jó arányérzékkel ötvözi humorral és olyan horror-klasszikusokból vett idézetekkel, mint A köd vagy az Evil Dead 3. részének csontváz-burleszkje.

Barbossa kapitány (Geoffrey Rush) kalózhajóját, a Fekete gyöngyöt, pusztító átok sújtja, amelyet csak véráldozattal lehet feloldani. Ehhez hozzávalónak éppen hősünk, Turner kovácsinas (Orlando Bloom, alias Legolas) szerelmét Elizabeth Swannt (Keira Knightley) szemeli ki. Turner a mentőakcióhoz váratlan segítségre lel a rummérgezéstől és napszúrástól kissé kótyagos, foglalkozása szerint exkalóz, Sparrow kapitányban (Johnny Depp), és együtt vágnak neki, hogy a rosszcsont Barbossa koszos körmérre nézzenek.

A közelmúlt kalózos kísérletei, mint Roman Polanski Kalózokja vagy Renny Harlin Cutthroat Islandje, még elvéreztek, most azonban a rendező Gore Verbinskinek (A mexikói, A kör) romantika és humor, kincs és lábszárcsontok olyan szerencsés találkozását sikerült megteremtenie, amely a filmes listák élére katapultálta filmjét. És joggal: a mese működik, a helyszínek, kosztümök és díszletek kifogástalanok, a poénok ülnek, a színészek, különösen Johnny Depp és Rush, remekelnek. Az ötletekben való tobzódás és a rendezés felszabadultsága az egykori új-Hollywood legszebb napjait idézi.

A rendező és a híresen effektmániás producer (Jerry Bruckheimer) egyes jelenetekben gazdagon, de szerencsére nem feltétlen hódolattal áldoznak az utóbbi időben egyre jobban imádott nagy Pixel-démonnak. A digitális trükköket ízléssel és mértékkel adagolják, így látvány és színészi játék nem konkurálnak, mint inkább szerencsésen kiegészítik egymást, megadva minden nézői rétegnek a magáét.

Homlokpántos Szándokán, a maláji csáklyamester után („tenger tigrise, támad a banda”) jó eséllyel az A Karib-tenger kalózai lehet a következő családi kalóz-kult idehaza. Aki kihagyja, kiszúr magával.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2003/09 60-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2217