KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Dot.com

Kolozsi László

Dot.com – portugál, 2007. Rendezte: Luís Galvão Teles. Írta: Suzanne Nagle. Kép: Miguel Sales Lopes. Zene: Guy Farley. Szereplők: Joao Tempera (Pedro), María Adanez (Elena), Marco Delgado (Victor), Isabel Abreu (Ana). Gyártó: Fado Filmes / Alta Produccion / Zanzibar Films. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 119 perc.

A Dot.com legfőbb erénye, hogy Portugáliában, azon belül Dornesben forgatták. Egy látványban csak a mi Duna-kanyarunkkal vetekedő folyó félszigetén, a csodálatos 800 éves városkában. Még így is, hogy csak a vásznon látjuk, lenyűgöző élmény Dornesban lenni - amely a filmben az Agua Alta névre hallgat. A névre korábban már rátette a kezét egy spanyol multi, és bejegyezte mind brand nevet. Tekintve, hogy a portugálok majd száz évig nyögték a spanyol iga alatt, a nemzeti érzés is felhorgad azokban, akik nem adják a falucska site nevét, és nem engednek az ásványvizes multi nyomásának. A site-ot egy az odavezető út tervezésén munkálkodó külsős, egy mérnök, hozta létre, aki mintha száműzetését töltené a folyó kanyarulatában.

Luís Monteiro Galvão Teles filmjének az alapkonfliktusa - a falu küzd a globális hatalom ellen, kiáll saját értékei mellett – számos filmből (Lápvidék gyermekei,Feltámadás Makucskán) ismerős. A multi csinos nővel is támad. Elena (a kiemelkedő María Adárez) a magyar társadalom módjára széthúzó közösségben nem csak barátokra talál. A Novo Cinema időszakában induló Galvão Teles filmje, mint minden ilyen film: édesbús. Egy kicsit olyan, mint a portugálok legfőbb kulturális java, a fado. (Galvão Teles maga is nagy fado rajongó, Fado Blues című filmje sikeres volt, producer-cégének is Fado Film a neve.) A falu kiharcolja magának a mentőhelikoptert, a tetőjavítást, a Viagrát, és a közutat is. Egy barátom angol nagyapja mondta egyszer, hogy Afrikában nem lenne közút és vasút, ha ők angolok nem lettek volna ott. Mire a barátom megkérdezte tőle, biztos, hogy szükségük is volt rá. Akinek kétségei lennének, hogy a civilizáció és a globalizáció, a tetőantennák és a közút egy kis, festői falu előnyére válnak, az feltétlenül nézze meg a filmet. Még ha nem is ez bizonyította be, hogy lesz portugál film az immár 101 éves Manoel de Oliveira halála után is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/02 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10076