KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A Szupercsapat

Sepsi László

The A-Team­ – amerikai, 2010. Rendezte: Joe Carnahan. Írta: Brian Bloom, Michael Brandt, Skip Woods. Kép: Mauro Fiore. Zene: Alan Silvestri. Szereplők: Liam Neeson (Hannibal), Bradley Cooper (Peck), Sharlto Copley (Murdock), Quinton „Rampage” Jackson (Baracus). Gyártó: Twentieth Century Fox. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 121 perc.

 

Lemondva a Starsky és Hutch tálcán kínálkozó mintájáról, a Scott-fivérek produceri felügyelete mellett készül Szupercsapat-nagyjátékfilm a benne rejlő potenciál ellenére sem próbál ironikus retrómozi lenni. A számkivetett különleges osztag ennek köszönhetően gyors ráncfelvarráson ment keresztül: a vietnámi háború veteránjai helyett értelemszerűen négy iraki szuperkatona kerül a középpontba, valamint igazodva a meghatározó tömegfilmes trendekhez és megágyazva a későbbi folytatásoknak, az idei Szupercsapat rögvest azzal a bizonyos „soha el nem követett” háborús bűnnel indít, egyúttal bemutatva a négy hajdani ranger amúgy egy szempillantás alatt végbemenő összekovácsolódását. A Szupercsapat tagjaihoz hasonló elrajzolt karaktereket mozgató Füstölgő ászokat is jegyző Joe Carnahan direktor a Tony Scott-iskola eminenseként fazonírozza stilárisan is a 2010-es évek elvárásaihoz a nyolcvanas évek kultsorozatát. Miközben a cselekményt a kötelező idézeteken és szövegközi utalásokon túl is minden esetben önreflektív elemekkel dúsítja, egyúttal említett munkájához hasonlóan eltolja az eredeti széria által is képviselt – a CGI-nek köszönhetően esetenként szó szerint – rajzfilmbe hajló akciómozi felé. Eredettörténetről lévén szó, az idei Szupercsapat nyomokban sem tartalmazza a sorozat által bejáratott narratív sémát, ahogyan az erőszakábrázolás okán már a forrásműben is problémás családbarát vonal is végképp kiveszett. Liam Neeson Hannibálja közelebb áll a színész Taken-beli alakításához, mint az eredeti figurához, és a fegyverekből kilőtt golyók ezúttal rendre célba is találnak: patrióta töltetével, korrupt katonatisztjeivel, és tetszetős body countjával az idei Szupercsapat sokkal inkább kínálja a Rambo 2 és a nyomában sarjadt, militáns akciófilmek iraki háborúra hangszerelt változatát, mintsem a család minden tagjának szánt, kedves délutáni matinét.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/08 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10257