KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Lódító hódító

Alföldi Nóra

The Invention of Lying – amerikai, 2009. Rendezte: Ricky Gervais és Matthew Robinson. Szereplők: Ricky Gervais, Jennifer Garner, Jonah Hill. 95 perc.

 

Képzeljünk el egy elsőrandit egy olyan civilizációban, amiben az emberek nem ismerik a hazugság és a fikció fogalmát, az igazságmondás olyan evidens dolog, mint a levegővétel, az utcán alvó hontalan sem kertel, kartontábláján a „nem értem, neked miért van otthonod, nekem meg miért nincs” szöveg szerepel, az öregek otthonát a „szomorú hely elhagyott idősek számára” felirat jelöli. Mindez csak első blikkre tűnik sokkal kívánatosabbnak a valóságnál; kegyes hazugságok, kedves féligazságok, csalások, önámítások és ábrándok nélkül valójában nem élet az élet.

A brit komédia sajátos műfaj, semmihez sem hasonlítható, kulcsfigurái azonban hellyel-közzel egy húron pendülnek; Chaplin, Mr. Bean, a Monty Pythonosok, Sasha Baron Cohen közös tulajdonsága, hogy kegyetlenül őszinték, arrogánsak, pitiánerek és imádnivalóan gyarlók. A Lódító hódító auteurje, a kortárs komédia kultikus alakja, Ricky Gervais sem különbözik honfitársaitól. Poénjai gyakran halálosan komolyak, pökhendi mosollyal lépked át a valóság és fikció közti határvonalon – erre a hatásmechanizmusra épülnek áldokumentarista (!) komédia-sorozatai (The Office;Futottak még), és ezt aknázza ki nagyjátékfilm-rendezői debütálásában is. Gervais képes minden másodpercben meglepni nézőjét, így ügyesen púderezi el a kissé szétfolyó ürügy-sztorit – zseniális alapötlete végett megengedheti magának, hogy bűnügyi tematikából teológiai értekezés irányába tolja, majd kedves romantikus történetbe fordítsa a filmet. Gervais munkája igazi kincs, annak ellenére hogy vizuálisan meglehetősen egyszerű eszközökkel él. Természetesen ez is a koncepció része, nem biztos, hogy Gondry vagy Spike Jonze manírjai jól mutatnának Gervais fikciójában.

Extrák: Werk, továbbá három kisfilm; ezek mellett kimaradt jelenetek és bakiparádé.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/09 61-61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10382