KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Thomas Vinterberg: Távol a világ zajától

Feminista romantika

Simor Eszter

Vinterberg Thomas Hardy regényét feminista nézőpontból adaptálta újra

Az angol írót a saját korában nőgyűlölőnek bélyegezték, mivel hősnői nem találták meg a boldogságot a viktoriánus korszak erkölcseinek megfelelő hagyományos feleség szerepében. Érdekes, hogy a regényeiben a társadalmi korlátokat kritizáló, realista írót félreértették, hiszen célja éppen az volt, hogy – gyakran szexuális töltetű, tabunak számító témák ábrázolásával – ráirányítsa a figyelmet a nők változó szerepére. A Távol a világ zajától regényben egy nagyon modern, korát megelőző gondolkodásmódú nő portréját festette meg. Thomas Vinterberg újra feltette a kérdést a női függetlenségről és adaptációjában a regényben is benne rejlő, feminista szemléletet erősítette fel.

A regényből már 1967-ben készült egy nagysikerű filmváltozat. John Schlesinger rendező munkája a regény eseményeit hűen követő, klasszikus adaptáció, mely sikerét főként a Nicolas Roeg által fényképezett izgalmas vizuális világának és a hiteles környezetábrázolásának köszönhette. Míg Schlesinger határozott női karaktere még inkább az igaz szerelmet kereste, addig Vinterberg Bathsheba Everdene-je már egyértelműen azért utasítja el a házasságot, mert függetlenségét félti. (Az éhezők viadalának írója, Suzanne Collins bevallottan Hardy karakterétől kölcsönözte hősnője, Katniss Everdeen vezetéknevét, akit szintén a mindennel szembeni lázadása határoz meg.)

A dán rendező új filmje kevéssé emlékeztet az olyan korábbi, a Dogma-mozgalomhoz kötődő durva realizmussal fogalmazott munkákhoz mint a Születésnap vagy A vadászat. A Hardy-val közös pont, hogy Vinterberget is igazán érdeklik az individuum életét tönkretenni képes társadalmi tilalmak és előítéletek. A korábbi dán filmjeiből ismert nyersesség helyébe a romantikus történethez illő kifinomultság lép. Hardy-adaptációjában egy intelligensen megírt, jól szerkesztett forgatókönyvre (David Nicholls), hiteles színészi alakításokra és gyönyörűen fényképezett képekre (operatőr: Charlotte Bruus Christensen) épít. A mindezek által felerősített feminista üzenet korunkban is megállja a helyét.

A filmet bevezető voice over meghatározza a film nézőpontját. A Carey Mulligan által játszott főszereplő elárulja a nézőnek, hogy mindig is jól megvolt egyedül és talán túlságosan is független. Főhősnőnk egy családi örökségnek köszönhetően anyagilag is önállóvá válik. Megszerzett függetlenségét három férfi kérő is veszélyezteti. A három férfi (Oak, a megértő juhász, Boldwood, a vagyonos földbirtokos és a jóképű és pimasz Troy őrmester) három különböző tulajdonságot képvisel: anyagi biztonság, szenvedély, mély szeretet (az „amit egy férfi adhat egy nőnek” elv alapján.)

Az 1967-es Schlesinger adaptáció igyekezett minden fontos cselekményszálat átemelni a regényből. Jelentős szerepet juttatott a realista környezetábrázolásnak: Délnyugat-Anglia sárban és esőben úszó tájai lélegzetelállító totálképeken tűntek fel. A Julie Christie által életre keltett gyönyörű főszereplő határozott és erős karakter, de ezzel együtt sebezhető. A 60-as években készült film „feminizmusát” jelzi, hogy a színésznőt túl modern választásnak tartották a klasszikus szerephez.

Vinterberg verziója gyorsabban halad végig a történet eseményein, nagyobb hangsúlyt fektet az érzelmek-érzékek hiteles megjelenítésére és az árnyalt karakterábrázolásra. Az új verzió férfi színészei közül kiemelkedik a Troy őrmestert játszó, jelentős szexuális vonzerővel bíró Tom Sturridge (őt Vinterberg a tragikusnak ábrázolt előtörténetével jelentősen humanizálja). Éppúgy, mint a klasszikus verzióban, a legemlékezetesebb jelenet, ahol Troy kardforgató tudományával hódítja meg a hősnőt. Ez a Roeg képein még végtelenül bizarr, egy leigázó hadsereget idéző performansz, Vinterberg filmjében felerősítetten erotikus töltetet kap.

Az elődjénél függetlenebb, Carey Mulligan által alakított karakter határozottságát és intelligenciáját hangsúlyozza ki a rendező, bár sebezhetőségét megőrzi. Vinterberg olvasatában ez egyértelműen Bathsheba története, és Mulligan abszolút uralja is a filmet. Megformálásában a főhősnő élvezi, hogy szembemegy a konvenciókkal.

„Egy nőnek rendkívül nehéz kifejezni az érzéseit egy olyan nyelven, amit a férfiak maguknak találtak ki arra, hogy ők fejezzék ki a sajátjaikat.” Bathsheba így fogalmazza meg a női függetlenség társadalmi problémáját. Azóta sincs új nyelv.

 

TÁVOL A VILÁG ZAJÁTÓL (Far from the Madding Crowd) – brit, 2015. rendezte. Thomas Vinterberg. Írta: Thomas Hardy regényéből David Nicholls. Kép: Charlotte Bruus Christensen. Zene: Craig Armstrong. Szereplők: Carey Mulligan (Bathsheba), Matthias Schoenaerts (Oak), Tom Sturridge (Troy), Michael Sheen (Boldwood), Juno Temple (Fanny). Gyártó: BBC / Fox Searchlights / DNA Films. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 119 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12260