KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

Csillagember

Varga Zoltán

Starman – amerikai, 1984. Rendezte: John Carpenter. Szereplők: Jeff Bridges, Karen Allen, Charles Martin Smith. Forgalmazó: Sony. 101 perc.

Sok szempontból kilóg John Carpenter életművéből a spielbergi ihletettségről árulkodó Csillagember: az alien figuratípusának pozitív hangolása, a road movie-s cselekményépítés és legkivált az erőteljes érzelmi érintettség – vagyis a melodráma műfajának aktualizálása – nem olyan jegyek, amelyeket a Halloween és A Dolog alkotójához szokás kötni. Mégis megvan a helye a rendezői életműben: a Csillagember bevallottan a kezdetben rendkívül elutasítóan fogadott A Dolog antitézise, afféle „vezeklés” annak nihilista borzalomvíziójáért – az ártó idegent jóindulatú látogató cseréli le, a test szétmállása helyett a test újjáalakulása és gyógyulása a szenzáció, s az apokalipszis képzetét messianisztikus felhangok váltják fel. Az idegen szemszögébe helyezkedő képsorok az expozícióban ugyanakkor összhangban vannak a szubjektív felvételek iránt mutatott carpenteri érdeklődéssel.

A Csillagember gyújtópontjában az ember és az idegen között bontakozó kapcsolat áll, a kezdeti félelemtől és kommunikációs nehézségektől a távolság leküzdéséig, a testi és lelki értelemben egyaránt lejátszódó egymásra találásig. Carpenter filmjének számos eleme idézi a pozitív alien-ábrázolás kidolgozásában kulcsfontosságú Spielberg-opuszokat (Harmadik típusú találkozások, E.T.), történetének egyik alapmozzanata azonban más – spirituálisabb – távlatok felé nyit. A címszereplő ugyanis egy nemrég megözvegyült fiatalasszony társaságában utazik, s néhai kedvesének testét ölti magára – ez az egyszerre bizarr és szívszorító szituáció nem csupán ember és alien kapcsolatáról vagy a távoli bolygók titkairól, de élet és halál kérdéseiről is elmélkedésre késztet. Bár a főszereplők közül az idegent madárszerű mozgással és bájos naivitással megformáló Jeff Bridgest méltatták inkább (s terjesztették fel Oscar-díjra), a melankolikus Jennyt alakító Karen Allené sem kisebb színművészi bravúr, sőt. A finálét – az elkerülhetetlen búcsú nagyjelenetét – a kék-piros fények és Jack Nitzsche éteri kísérőzenéje mellett mindenekelőtt Karen Allen arcának közelképe teszi lúdbőröztetően széppé.

Extrák: Audiokommentár John Carpenter és Jeff Bridges közreműködésével; werkfilm; az All I Have To Do Is Dream című dal Karen Allen és Jeff Bridges által énekelt, a filmben is elhangzó változatának klipje.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/06 61-62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13244