KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A széf

Roboz Gábor

The Vault – amerikai, 2017. Rendezte: Dan Bush. Írta: Dan Bush és Conal Byrne. Kép: Andrew Shulkind. Zene: Shaun Drew. Szereplők: Taryn Manning (Vee Dillon), Francesca Eastwood (Leah Dillon), Scott Haze (Michael Dillon), James Franco (Ed Maas). Gyártó: Redwire Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 91 perc.

Elvben nagyon is eseményszámba megy, hogy heist-horror kerül a magyar mozikba – egyúttal, furcsamód, rögtön az HBO-ra is –, A széf azokat legalábbis könnyen felcsigázhatja pofonegyszerű alapkoncepciójával, akiket egy éjféli mozi-hangulatú vetítés ígérete alapvetően örömmel tölt el. A precízen másfél órára kalibrált film nyitásában két elhidegült lánytestvér egy bűnözőcsapatot irányítva betör egy bankba, hogy pénzt szerezzenek a szintén velük dolgozó, bajba került öccsüknek. A mérsékelten profi bagázst a legnagyobb meglepetés akkor éri, amikor szembesülnek vele, hogy az épület alagsora nem csak egy széfet rejt: a sötétben ráérősen gyülekező, de annál agresszívebb rémségek is vannak.

A lassan tizenöt éve filmező Dan Bush (A jel) eddig is leginkább kisköltségvetésű high-concept műfajfilmekkel próbált betörni a köztudatba, de teljesen kizárt, hogy egy tehetségekre vadászó producer épp a legfrissebb produkciója alapján látja meg benne a szűkös büdzsével is leleményesen gazdálkodó rendezőt. Az idei film egyedüli bravúrja az, hogy hiába játszódik végig egy zárt helyszínen, és hiába skiccel fel legalább féltucat aktív szereplőt, egyetlen épkézláb karaktert vagy párbeszédet sem képes felmutatni, és nehéz lenne a színészeket hibáztatni azért, hogy legfeljebb két arckifejezés váltogatásával estek túl a forgatáson. Bush az in medias res kezdéssel nagyon hamar kiöli a valódi feszültséget a heistból, a horrorhoz pedig messze nem ért annyira, hogy élelmes filmnyelvi fogásokkal ellensúlyozza a pénzhiányt, ahhoz viszont már nem elég amatőr, hogy A széf az elejétől a végéig kínosan szórakoztató legyen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/12 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13479