KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Multimédia

Infománia

A netburger

Nyírő András

Új társadalom, új életforma születik az Interneten: Az info-polgár alapelve: sehol sem lehet tilos az á..

Fekete alapon fehér betűk... vibrál a szemem, de olvasom rendületlenül, egyik oldalt a másik után. Elvégre tüntetünk, és tüntetni csak büszkén és kitartóan lehet. Az Internet egy csapásra feketébe öltözött, mert Clinton elnök aláírta az amerikai médiatörvényt, amiben szabályozzák a digitális kommunikációt. Amit szabad a Playboyban, vagy mondjuk a Magyar Narancsban, az tilos az Interneten. Na de mi közöm nekem, magyar állampolgárnak Bill Clintonhoz? Milyen alapon mondja meg az amerikai törvényhozás, hogy én mit és hogyan olvashatok?

Tüntet az Internet. Három nap alatt több ezer kiadvány váltott át feketébe. A hírt felkapta a hagyományos média, most a kívülállók számára is világosság vált, hogy az Internet nem egyszerűen technikai csoda, egy új média a CD-ROM és a többi furcsaság között. Mindenki megérthette, hogy többről van szó: új kultúra, új társadalom van születőben. E társadalom tagjai fehérek, feketék, sárgák, férfiak és nők, idősek és fiatalok, keletiek és nyugatiak, szinte csak annyi a közös bennük, hogy kreatívak, és utálják a tekintélyt. Új társadalom születik, amelyik nem tűr maga felett államot – szegény Marx, hogy örülne, ha ezt hallaná.

A külvilág élénken reagál. Az utóbbi években hozzászokhattunk a gyors politikai változásokhoz. Éppen csak hét éve tűnt el a Szovjetunió, omlott össze a keleti blokk, és most itt van egy új, egyelőre kiismerhetetlen, gyorsan változó, de nagyon befolyásos és hatékonyan szervezett közösség. Először az üzleti világ zizzent meg. Az egyik legerősebb amerikai szoftvercég, a Microsoft tavaly megpróbálta maga alá gyűrni, megvásárolni az Internetet. Új szabványokkal, pénzzel, édesgetéssel, ahogy az szokás. Decemberben azonban orwelli fordulatot vett Bill Gates próbálkozása: bejelentették, hogy a Microsoftnak új Internet-stratégiája van. Mint kiderült, az új stratégia abból áll, hogy a Microsoft fogadja el az Internet szabályait és nem fordítva. Aztán jöttek a politikai hatalmak. A németek letiltottak az Internetről egy fasiszta nézeteket tükröző kiadványt. Két napon belül több amerikai egyetem hallgatói is kijelentették, hogy elítélik a holocaustot tagadó Zundel nézeteit, de azt még nagyobb bajnak tartják, ha bárkit akadályoznak abban, hogy kifejezze magát. Ezért számítógépeiken keresztül az egész Internet számára hozzáférhetővé tették az iratokat. A németek tehetetlenek voltak: nem tilthatnak le az Internetről egyszerre három neves amerikai egyetemet. Az amerikaiak is próbálkoznak a cenzúrával: a médiatörvénnyel eddig csak az Internet történetének legnagyobb tüntetését provokálták ki. Az Internet társadalma a fekete-fehér napok után olyan lelki állapotban van, mint Budapest a taxisblokád idején.

Az információ szabad akar lenni, mondják a cyber-aktivisták, de valamilyen kontrollra azért csak szükség van. Mitterand elnök kezelőorvosának könyvét egy párizsi bíróság betiltotta. Azok az idők már lejártak, amikor csak úgy be lehetett tiltani egy könyvet. A szöveget egy ifjú netburger beszkennelte, és mindenki számára elérhetővé tette az Interneten. Az orvos arról írt, hogy paciense már 1981-ben tudta, hogy rákos, de csak tíz évvel később vallotta be a nyilvánosság előtt. Megnézhettem volna a könyvet, belelapozhattam volna, de úgy éreztem, hogy ehhez nincs jogom, igaza van a könyvet betiltó bíróknak, ez nem tartozik a nyilvánosságra, ez nem tartozik rám. Kár volt feltenni a könyvet az Internetre. Az igazi hibát a francia kormány követte el, amikor a hálózat erősebb kontrollját sürgette. Ilyesmit legfeljebb Kínában lehet hatékonyan végrehajtani: ott mindenkinek be kell jelentkeznie a rendőrségen, aki hozzá akar férni az Internethez. Nem is olyan régen Romániában még rendőri engedélyhez kötötték az írógép birtoklását. De a Nyugat sosem fogja ilyen intézkedésekre ragadtatni magát.

Az Internet közösségének tagjai nem hagyják, hogy kívülről szabályozzák az életüket. Tüntetnek, kibújnak a szabályozás alól. Tehetik: amit nem szabad az egyik országban, azt lehet a másikban, márpedig az Internet tényleg nem ismer határokat. Legalábbis egyelőre, mert ha külső szabályozást nem is tűr, ki kell alakítania a saját házirendjét. Vannak ilyen törekvések: széltében-hosszában terjed a netikett, az internetes érintkezés írott, de mégis íratlan szabályzata. Előbb vagy utóbb kikristályosodik majd, hogy mit szabad és mit nem, és az is kialakul, hogy ki húzhatja meg a kettő közötti határt.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/04 26-27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=254