KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Képmagnó

Pedofíling II.

Reményi József Tamás

Az öntudatos ösztönlény kínálata és a friss hús kereslete együttesen korlátlan vevőkört jelent.

 

Jámbor szójátékunkkal korábban szomorú szavakkal illettük a képernyők elcsökevényesedett játékérzetét, most nyersebb hangra kell váltanunk. Csak felnőtt olvasóinknak!

Többen megjegyezték már, mennyire szerencsétlen dolog szaknyelven gyermekszeretőnek titulálni azt, aki testileg-lelkileg megrontja kis- és kamaszkorú áldozatait. Különösen figyelemre méltó a „pedofil gyilkos” kifejezés... Arról azonban nemigen merünk beszélni, hogy a tömegkultúra elképesztően telített olyan gesztusokkal, amelyek rájátszanak a felnőttvilág ez irányú elfojtásaira, nyomorúságára, illetve a gyerekvilág zavaraira. Két irányból érkező komplexusok futnak össze a gátlástalanul működtetett találkahelyeken.

A legbiztosabb jel, mint mindig, az üzlet. A tévéreklámok soha nem látott mértékben építenek a kis- és fiatalkorúakra, a viszonylag megfizethető bóvlik és csecsebecsék hatalmas fogyasztórétegére. Üdítő, csipsz, pattanásgátló, hajfesték, cédé és szárnyas betét nekik nélkülözhetetlen az emberi státus és önállóság mámorító érzéséhez, még mobiltelefont is leginkább kamaszfigurák hirdetnek kamasznyelven – leszámítva a mobilüzenettől elérzékenyült árva nagymamák sztereotípiáját, amely a robotoló középnemzedék lelkifurdalásaira számít –, hiszen azonnal tudatni valakivel, hogy Roland tetoválással jelent meg az osztálykiránduláson, e nemzedék égető vágya. Nem bántom őket, nem őket bántom, e frusztráción minden kor tinédzserei átestek, csak korábban fájdalmas korlátozottságokkal és meggyónhatatlan bűntudattal (rettenetes), ma pedig kizárólag a tárgyi-szolgáltatási kultúrára rábízott minták segítségével (még rettenetesebb). Természetesen a törődés és a szeretet álcája ez, nem jobb a cukrosbácsiénál. Fondor veszélye továbbá, hogy cukrosbácsikat ösztönöz és termel.

Steve Spielberg, aki rendezőként, producerként évek óta gondosan foglalkozik az amerikai családok lelki bajaival, a Sam Mendes rendezte Amerikai szépségben – sok egyéb mellett – körültekintő didaxissal társítja a szabadosságot mímelő gyereklány karikatúráját a pedofília felé sodródó családapa tragikomikumával. Egykor az Amerikai szépség hős„nő”jét kiskurvának nevezték volna, ma viszont szegény joggal hiheti, hogy ő máris átlagon kívüli üzletasszony – egy valójában sugallt átlag prototípusaként.

Spielbergék már nem a Lolita-komplexusról beszélnek, nem a korai női ösztön és az érintetlen romlottság iránti sóvárgás találkozásáról, hanem arról, hogy a show-biznisznek az iskolai kosármeccsek, gyerekszépségversenyek, karaoke-k és egyebek szintjéig elhatoló logikája mindennemű kielégületlenséget provokál. Könnyű volt addig, amíg vénlányok prüdériájára lehetett fogni az áterotizáltsággal szembeni háborgásokat.

Ugyanerre a komplexusra épül a Veszedelmes viszonyok legutóbbi amerikai ifjúsági változata is, csak ott a felocsúdó figurákat nem mentette meg a totális giccstől egy Kevin Spacey formátumú színész. Hollywood a korszerű giccsembert csupán romantikus giccsemberrel képes ellenpontozni. „Hollywood” persze jelenthet japán vagy francia verziót is. Egy kisgyerekeknek(!) szánt francia rajzfilm sorozatban például – több hazai csatornát megjárt már – három inger fut össze: hagyományos mesei fantáziálásra serkentő, illetve technicizált képzetek, továbbá egy leplezetlenül erotizált leánykavilág, a diszkókirálynők mintájára. Nem lepne meg, ha e sorozat nemcsak a kisfiúk első spontán erekcióját idézné elő, hanem idős disznóknak is kedvenc csemegéje volna.

A reklám- és filmüzlet mellett a popzene ugyanezt a trendet mutatja. Az énekesnővé és bombázóvá gyártott, Britney Spears-féle gyereklányok zenei sikereiket a képeknek, a klipek látványának köszönhetik, ez a látvány pedig hatásában semmivel sem kevésbé egyértelmű, mint hajdan a szakbolt hátsó traktusában kapható iskoláslány-pornóké. Az öntudatos ösztönlény kínálata és a friss hús kereslete együttesen korlátlan vevőkört jelent, tíztől hetven éves korig.

Manapság sokat fecsegnek a globalizációról, és mindig a térbelire gondolnak. Pedig igazán feldolgozatlan jelenség az idő(k) összemosódása: vadul hárítva már az öregkor képzete, és nincs, nem lesz gyerekkor sem, a rigorózusan elkülönített néhai gyerekkultúrát egyszeriben egy kortalan zagyvalék váltja fel, amelyben az éretlen tudat az élet minden súlyos alapélményét felnőtt módra átélheti (átélni kénytelen). Hovatovább azt vetik meg pedofilként, aki a gyerekben – gyereket lát.

 

A rovatot a Pannon GSM támogatja.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2000/07 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3008