KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Itt a szabadság!

Koltai Ágnes

 

Már csak a „föl, föl, ti rabjai a pénznek” kezdetű dalocska hiányzik az elsőfilmes Vajda Péter filmjéből, hogy tudjuk, ne csak sejtsük: hamisítatlan szocialista-realista filmet látunk. Afféle leíró realista történetet a – szó szoros értelmében – szegény kisemberről, akit nemcsak a sors gyötör, de a rút élettől rúttá vált embertársai is átejtik, megalázzák.

A realizmus, éppen mert leíró (a filmben: megjelenítő), bármilyen életanyagot valószerűnek tud elfogadtatni. Mindaz, amit a vásznon látunk, úgy van, hiszen megmutatják, lehetőleg hamisítatlan egyszerűséggel. A beavatkozás, az anyag megformálásának még a gyanúját is elkerülve! A realizmus így hát a legolcsóbb és legkényelmesebb ábrázolási forma. Csupán a valóság szükségeltetik hozzá – az pedig ott türemkedik körülöttünk. Sőt, egyenesen nyomakodik az Itt a szabadság! című filmben. Minden és mindenki olyan testre-szabottan kopott és elhasznált, borostás és hagymaszagú, kisstílű és sunyi. Csak úgy szaglik ez a valóság az otrombaságtól, a póriasságtól és a másnapos indulatoktól.

Vajda Péter, és forgatókönyvíró-társa, Salamon András tegnapi valóságunkat zúdítja ránk egy tanmesében. Egy afféle jóindulatú kisegzisztencia (szobafestő-oktató a szakmunkásképzőben) néhány ezres nyereség reményében felkerekedik, hogy három alkalmi útitársával a megbeszélt bécsi elektronikai szaküzletben megvegye az „árut”, illegálisan kivitt forintját átváltsa, icipicit megforgassa, majd hazajőve a kellő helyen leadja a „cuccot”. A kereskedelemnek, a forint kiajánlásnak és a valuta tiltott forgatásának ez a kabarékban már eltréfálkozott módja lehet a. haláltusáját vívó szocializmus katzenjammeres szimbóluma. Lehet, éppúgy mint a ki tudja mitől működő gazdaság, a széteső társadalom vagy a nehézlevegőjű hétköznapok. De hát a szocializmus épp szimbólumokkal volt tele: ami hiányzott belőle és mögüle, az Vajda Péter filmjében sincs benne.

Az Itt a szabadság! a maga tenyeres-talpas realizmusával, az Ecce homo-i közérthető tisztasággal mutat rá az életre. Ímé! Ilyen; nincs mit mondani róla, ahol hozzányúlunk, ott elfeslik, mint a használt bőr, kifakad, mint a fekély. A világ szemlélésének ez az erőszakosan realista módja már-már együttműködésre kényszeríti a nézőt. Jól ismerjük mi – a kamerán innen és túl – ezt a világot, részleteit, figuráit nem kell magyarázni, sulykolja a film minden kockája.

Beránt ebbe a hamis testvériségbe a rendező, megpróbál meghatározatlan, amorf hősei közé ültetni mindannyiunkat, hogy osztozzunk a szűkösség – üvegházba nevelt – vadhajtásain.

Ennek a filmnek az igazi főszereplője nem a balek kis-egzisztencia, de nem is a dörzsölt bécsi üzleti vagányok, hanem az a fajta bugrisság, amit csak kiagyalni lehet, – távol eme életvitel szülőhazájától. A bugris ebben a Bécs-Budapest karavántörténetben mondatfoszlányokat, káromkodásokat böffent, kicsit együgyű, nagyon szűk látókörű, és természetesen örök vesztes. A bugris téren és időn kívüli, behelyettesíthető, de jól mutat. Látványosan zsigeri lény.

Vajda Péter egy dokumentumfilmet (Hazatérés) és egy kisjátékfilmet (Veszett kutyák) készített eddig, amit a szakma nem tehet meg, azt most megteszi a közönség: rendezővé avatja, ha úgy akarja. Ha akarja a szűk-realizmust.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/03 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4072


előző 1 következőúj komment

stickfa #1 dátum: 2014-12-08 12:36Válasz
Tetszik ez a kritika ! :)