KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

A másik oldalról

Martin Ferenc

 

18 éves vagyok, és állandóan a moziban ülök. Általános iskolában és középiskolában a filmmel, mozival kapcsolatos ügyeket intéztem. Egyszóval közönségszervező voltam. Ez az írás az évek során felhalmozódott tapasztalatokat rögzíti.

A „vita a filmgyártásról” című eszmecsere elsősorban gazdasági kérdéseket érint. Ehhez nem értek. A filmgyártás területén sincsenek említésre méltó tapasztalataim. Írásom nem tesz semmiféle javaslatot a filmgyártás átszervezésére. Korábban olvasott vélemények néhány mozzanatára próbálja felhívni a figyelmet.

Az eddig olvasott hozzászólásokból az derül ki, hogy a filmgyártás átszervezése a lehető legszerencsétlenebbül történik (legalábbis az alkotók számára).

Azt hiszem, régóta nem volt ilyen rossz a magyar film. Nem azért, mert nagymestereink nem rukkoltak elő újabb művekkel. Az alkotók útkeresése is csak részben magyarázza meg. Úgy vélem, az okok a filmgyártás területén eluralkodó egyre egészségtelenebb állapotoknak is köszönhetők. Nemcsak a puszta pénzügyi problémáknak, hanem az ebből fakadó káros szemléleteknek is.

Valamikor a 80-as évek elején elterjedt az a nézet a filmesek körében, hogy „sikeres filmet kell csinálni”. (Melyik filmrendező ne akarná, hogy filmje sikert arasson?) A sikert sajnos egyoldalúan értelmezték. Előtérbe került a minél nagyobb anyagi haszon szerzése. Ennek következménye a filmek minőségének romlása, a művészi igényesség háttérbe szorulása, az üres és olcsó hatásvadászat előtérbe kerülése. Példa erre a Szerelem első vérig. A mozi tömve volt mindennap, amikor vetítették. Ebben az évben eddig, azt hiszem magyar filmnek ekkora sikere még nem volt, de ilyen alkotás már régóta nem került ki magyar filmalkotó kezéből. Nem vagyok ellensége a sikernek. Sőt! Örülök, ha egy magyar filmnek nagy közönsége van, de mindig bosszantott, ha a cukrozott ürességre szoktatnak valakit. Márpedig ma ez a törekvés van kialakulóban. A siker akkor igazán siker, ha a műalkotás teljesíti küldetését: művészileg igényesen, hitelesen állítja a nézők elé a kor problémáit, és segít nekik a megoldásban.

Magyarországon a film a felszabadulás után társadalmi üggyé vált: az emberek életét, gondolkodásmódját befolyásoló alkotássá. Ha a magyar film továbbra is meg akarja őrizni ezt az arculatát, és életképes magyar filmkultúrát akarunk, akkor mindenképp változtatni kell a jelenlegi állapotokon. Hiszen lehetetlen, egészségtelen alkotói légkörben nem születnek kimagasló értékek.

A film puszta gazdasági kérdésként kezelése súlyos hiba. Felszámolták a Társulás Stúdiót. Megszüntettek egy olyan alkotói műhelyt, amelyben ígéretes tehetségek tudtak együttműködni.

Infláció. Pénzszűke. Ezek a legjelentősebb problémák, melyek súlyosan érintik filmgyártásunkat. A koprodukcióval nem lehet kivédeni teljesen e bajokat. Egyetértek Dárdav Istvánnal, hogy a Mephisto ebből a szempontból kivétel. A koprodukciós vállalkozások azon túl, hogy több pénzt biztosítanak a gyártáshoz, növelik az alkotók kiszolgáltatottságát. Gondoljunk csak Makk Károly Játszani kell! című művére! Egy jelentős művész kényszerű megalkuvásának eredménye ez a film.

Jó ötletnek tartom Breitner Miklós javaslatát, hogy írjanak ki versenyt a gyártásvezetők között a filmek minél kedvezőbb anyagi megvalósítására. Az üzleti szemlélet ebben az esetben nem kerülhetne az alkotói törekvések elé. Ne az olcsóság mindenhatósága álljon a törekvések középpontjában, hanem a gazdaságosság és az ésszerűség.

Jelentős értékeket felmutató filmművészetünk elvesztheti arculatát. Ha még akarjuk őrizni kivívott helyünket a film világában, akkor célunk továbbra is az, hogy az egyetemes filmművészet eredményeit beépítjük a magyar filmművészetbe és így teremtünk értékeket.

Filmkultúránk terjesztése, a vizuális kultúra minél mélyrehatóbb ismerete és filmtörténeti tájékozódásunk érdekében a középiskolákban a filmet külön tantárgyként kell tanítani. „Az irodalom, a festészet esztétikáját tanulja milliónyi olyan ember, aki ezt a tudását alig alkalmazza, hiszen nem olvas könyveket és képeket sem néz. De minden este moziba jár a tanulatlan műveletlenség teljes kiszolgáltatottságával. Filmet nézni és megítélni nem tanítja senki.” Mintha napjaink „műveletlenségéről” írta volna Balázs Béla, pedig e sorokat 1947-ben vetette papírra.

A filmgyártás és az oktatásügy reformja felveti a szélesebb körben való reformokat is. A filmgyártás és az oktatásügy átszervezésének feltétele egész népgazdaságunk reformja.

Lehet, hogy amit most leírtam, már régóta tudjuk, vagy ismerősnek tűnik valahonnan, de hangsúlyozni, emlegetni kell állandóan. Miért? A végén ugyanis mindig a nézőn (is) csattan az ostor.

 

Martin Ferenc

Hőgyész


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/09 02. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5717