KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az anyakönyvvezető nem válik

Zoltán Katalin

 

Sokan és sokféleképpen készítettek már filmet a házasság válságáról. Elhagyott asszonyokról, gyerekekről, gátlástalan szeretőkről, ám ilyen könnyedén, kedélyes derűvel, optimista kicsengéssel aligha.

Borisz szeretőjéhez költözik, Marina, a felesége – ő a címben szereplő anyakönyvvezető – üdülni indul, de lekési a hajót, lányuk eközben Novgorodba szökik egy fiúval. A szülők közös aggodalomtól hajtva utána utaznak. Borisz e kirándulás hatására igen hamar (már a film közepén) rájön, hogy felelősséggel tartozik a lányáért és főleg, hogy csacsogó, divatmajmoló szeretőjének csekély észbeli képességei nem pótolhatják a tisztességes, rendszerető és komoly feleség értékeit, aki ugyan nem tündöklik főzési tudományával, de törődik azzal, hogy menjen-e ő, Borisz továbbképzésre. (Persze, menjen). A játéknak ezután már nincs tétje, figyelmünk menthetetlenül lankad. Megpróbálunk ugyan hol ezzel, hol azzal a szereplővel azonosulni, ez azonban nehéz feladat, lévén eleven figurák, hiteles jellemek helyett csak közhelytípusok: Natasa, a lázongó diáklány, (nem tudni mi ellen lázad, de legalább szemtelen); novgorodi szerelme, a komoly szándékú taxisofőr, (aki modern felfogása ellenére túlságosan tiszteli vidéki, – a film szerint – tehát konzervatív szüleit).

Ám a lelke mélyén – és ez a film lényegi mondandója – mindenki jóságos, megértő, tehát minden megoldható; még a vöröshajú, „démoni” szerető is jobb belátásra tér. Egy dolog azonban nem világos: mit akart a rendezőnő? Komédiát biztosan nem, hiszen a gyéren előforduló vígjátéki alaphelyzetek kihasználatlanul maradnak. Szatírát sem, ehhez legalábbis valódi konfliktusok, jellemek kellenek. Lehet, hogy a film csak ürügyül szolgált Novgorod nevezetességeinek, illetve a moszkvai divatnak a bemutatására?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1981/07 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7404