KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Másik bolygó

Nem gyereknek való vidék

Gorácz Anikó

Prostituált, katona, guberáló: felnőttként is emberpróbáló sorsok. A Másik bolygó hősei gyerekként élik meg mindezt.

 

Moldoványi Ferenc filmje, a Másik bolygó drámai képet fest egy olyan világról, ahol még a 21. század sem a gyermekek évszázada, sőt, ellenkezőleg, a fogyasztás-centrikus világ úgy rohan pusztulása felé, hogy közben úthengerként gyűri maga alá az elszegényedő országokat, élükön az egyre fiatalabb korosztályokkal. A disznófejű nagyúr a gyerekeket is munkára kényszeríti, a szegénység pedig megfelelő önigazolás a kizsákmányoló szülők számára.

A Másik bolygó helyszínein, Dél-Amerika, Afrika és Ázsia szegénységgel sújtott vidékein, a felnőtt- és gyerekszerepek felcserélődnek. A gyerekkoruktól megfosztott szülők gyerekként viselkednek, hiszen sosem tanulták meg a felnőtt szereppel járó felelősséget, így képtelenek vigyázni gyerekeikre, szeretni, nevelni, megóvni őket. A gyerekek viszont kénytelenek felnőttként viselkedni; hamar megtanulják, hogyan kell szüleik helyett döntéseket hozni, önmagukat és érdekeiket megvédeni, kemény fizikai munkával családjukat eltartani, és megkérgesíteni lelküket az érzelmi sivárság és a legkülönfélébb testi-lelki bántalmazásokkal szemben. A felnőttekbe vetett bizalom nélkül, idő előtt felnövő gyerekeket éppen attól fosztja meg ez a kifordított társadalom, hogy valaha is felnőttek lehessenek, így a probléma generációról generációra gyűrűzik tovább.

A gyerekmunka globális problémáját filmtémának választó rendező óhatatlanul a közhely és szentimentalizmus Szküllája és Kharübdisze között hajózik. Innen, Európából könnyen rásüthetjük a közhelyesség bélyegét, mert azt gondoljuk, mi már tudunk a témáról, olvastunk róla, láttunk UNICEF-hirdetést, talán adakoztunk is, ennyi nekünk elég, tenni ellene úgyis vajmi keveset tudunk. De más dolog tudni valamiről, és más ismerni, hiszen a személyes sorsok megismerése nélkül könnyebben fordítunk hátat a világ másik felén élő gyerekek problémáinak. Moldoványi nem szemérmes, a legkegyetlenebb történeteket is megmutatja, de az öncélú hatásvadászattól távol tarja magát. Felbukkannak ugyan ismerős gyereksorsok: az ecuadori „kis gyufaárus lány”, a Fiúk a rács mögöttből ismert cipőpucoló gyerek, a kambodzsai szeméttelep „Iszkája”; de még a „Blaha Lujza téri Maugli” történetét is felidézik a kongói utcakölykök, ennek ellenére a történetek mégis egyéniek és megrázóak, mert a Másik bolygó az elbeszélő-művészetek legszubjektívebb narrátorával, a gyereknarrátorral dolgozik. A különálló epizódokat az indián kislány szimbolikus alakja formálja egységes egésszé, aki a gyerekek lelkét elnyelő tó partján sétálgatva mintegy előhívja a történeteket.

Az elbeszélés megduplázza a tétet azzal, hogy éjszakai álmaikról mesélteti a gyerekeket, ami elvisz egy olyan szürreális dimenzióba, melyben a gyerekbántalmazás egyáltalán befogadható a Freudon, Cole-on, Ranschburg Jenőn szocializálódott személyiségünk számára. A civilizáció általunk jól ismert felében, ahol manapság a gyerekek többsége az összes legóját odaadná, ha egy napig varázsló vagy boszorkány lehetne mondjuk egy Roxfort nevű műintézményben, szinte felfoghatatlan, hogy a kongói gyerekeknek attól kell rettegniük, nehogy boszorkányság vádjával elüldözzék őket hazulról. Hogyan is lehetne otthonos a gyerekek számára egy olyan világ, ahol még álmukban is félnek hazamenni, nehogy az anyjuk megverje őket, mert túl kevés pénzt hoztak haza?

A történetek drámaiságát végsőkig fokozza az a higgadtság, érettség, olykor közöny, ahogy a sorsukat mesélő gyerekek saját nyomorukra reflektálnak, miközben a néző életképeket lát kiúttalan mindennapjaikból. A sorsok fokozatosan válnak egyre tragikusabbá, így jutunk el a gyereket értéknek tekintő indián-közösségtől a kongói gyerekprostituáltak és gyerekkatonák apokaliptikus világába.

Moldoványi Ferenc rendező, Máthé Tibor operatőr és Szemző Tibor zeneszerző a dokumentum-játékfilm legnemesebb hagyományaira építenek, de új távlatokat is nyitnak a műfaj számára. A Másik bolygó nagy erénye, hogy nem csak gondolatilag tisztázott, de filmként is megállja a helyét. Nehéz a hatása alól szabadulni, mert bármennyire távoli történetet beszél is el, nem kerülhetjük el az önvizsgálatot. Ha mélyen magunkba nézünk, kiderül, hogy az a másik bolygó nem is olyan távoli, mint hittük, hiszen a jóléti társadalmak is kitermelik a maguk gyermekellenes légkörét, ami az iskolai lövöldözések és gyerek-öngyilkosságok egyre növekvő számában csúcsosodik ki. Ellen Key-t, A gyermek évszázada szerzőjét idézve „Bátran be kell látnunk: számtalan lehetőség nyílik arra, hogy ártsunk a gyermeknek”.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/05 52. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9351