KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/február
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kamondi Zoltán: Árvai Jolán (1947–2001)
• N. N.: Hibaigazítás
MAGYAR MŰHELY
• Forgách András: Könyörtelenül szelíd szenvedély Fehér György–portré
• Székely Gabriella: A hölgyfarkasnak nincs története Beszélgetés Kamondi Zoltánnal
• Varga Balázs: Entrópia Beszélgetés Mundruczó Kornéllal
• Bakonyi Vera: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Grunwalsky Ferenc: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Schubert Gusztáv: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről
• Varga Balázs: Kétezeregyről-kettőre Kerekasztal-beszélgetés a fiatal filmesekről

• Beregi Tamás: Hol volt, hol nem lesz A fantasyfilm világképe
• Kömlődi Ferenc: Démonok és hobbitok Peter Jackson: A Gyűrűk Ura
• Muhi Klára: Mindenki varázsló és mindenki mugli Beszélgetés a Harry Potter-jelenségről
• Gelencsér Gábor: Potter, a nagy varázsló Beszélgetés egy nyolcévessel
• Ardai Zoltán: A fába szorult lélek Pinokkió–filmek
• Békés Pál: A Pottermék Chris Colombus: Harry Potter és a Bölcsek Köve
• Bikácsy Gergely: Vörös, fehér, bordó A száműzött Erósz
• Földényi F. László: Jéghideg erotika Michael Haneke: A zongoratanárnő
• Schauschitz Attila: Az örök emigráns Marlene Dietrich évszázada
FESZTIVÁL
• Stőhr Lóránt: Filmemet egy hősért Európa Filmhét
• Bakács Tibor Settenkedő: Cséb és Calgon között Reklámzabálók Éjszakája
KRITIKA
• Hirsch Tibor: Balkáni anzix Fekete Ibolya: Chico
• Ágfalvi Attila: Luxusautó és cicanadrág Herendi Gábor: Valami Amerika
• Bori Erzsébet: Városfogócska Jean-Pierre Jeunet: Amélie csodálatos élete
• Györffy Miklós: Franz Meister keserű könnyei François Ozon: Vízcseppek a forró kövön
KÖNYV
• Harmat György: A bűn története Berkes Ildikó – Nemes Károly: A bűnügyi film
LÁTTUK MÉG
• Korcsog Balázs: Zoolander, a trendkívüli
• Nevelős Zoltán: Vanília égbolt
• Varró Attila: Suzhou-folyó
• Vidovszky György: Kémjátszma
• Pápai Zsolt: Az egyetlen
• Köves Gábor: Ellenséges terület
• Somogyi Marcell: Vesszőfutás
• Hungler Tímea: Fiúk az életemből
• Takács Ferenc: Szörny Rt.
• Tamás Amaryllis: A mell és a Hold

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rövidlátók

Varró Attila

Megane – japán, 2007. Írta és rendezte: Naoko Ogigami. Kép: Noboru Tanimine. Szereplők: Satomi Kobayashi (Taeko), Mikako Ichikawa (Haruna), Ryo Kase (Yomogi), Ken Mitsuishi (Yuji), Masako Motai (Sakura). Gyártó: Nikkatsu / Nihon Eiga. Forgalmazó: Odeon Kft. Feliratos. 106 perc.

 

A japán filmrendezőnők Naomi Kawese nevével fémjelzett legújabb hulláma nem éppen vígjátékok révén várt ismertté: így aztán a komor szépségű dokudrámák generációjában helyet talált Naoko Ogigami eddigi négy filmjével fontos hiánypótlónak is tekinthető – egyszerre gazdagítja kortársnői kisrealista, vidéki életképeinek sorát és a valahol Ozunál indult minimalista családi komédiák szívmelengető tradícióját. Ogigami tipikus mikrocsoportja a 2007-es Sirály falatozó óta egyfajta vadidegenekből felépülő (főként női) családmodell, amely valami isten háta mögötti ponton, egyfős vendéglátóhely köré szerveződik: legyen az kuncsaftokra váró japán kisétterem Helsinki egyik zugában vagy néptelen tengerparti fogadó a Rövidlátók névtelen szubtrópusi szigetén, Okinawától délre. A rendezőnő ezúttal is egy beilleszkedés üdvözülés-történetét beszéli el, imádott készétel-metaforáinak fogásaiban feltálalva: eltitkolt magán-apokalipszise elől menekülő nagyvárosi tanárnő-hőse eleinte bosszankodva keresi helyét a tenyérnyi vidéki éden bizarr asztaltársaságában, ám a hóbortos népség egyszerű igazságai és szépség iránti fogékonyságuk hamarosan rabul ejtik, majd a helyével együtt elveszett lelki békéjét is megtalálja köztük.

Ogigami tiszta, levegős meséje a műfaj honi hagyományaihoz illőn mindössze pármondatos: konfliktusok, fordulatok csupán kósza pillanatokra kavarják fel állóvizét, hogy aztán még egyazon mikrotörténeten belül le is csendesedjenek. Laza, epizodikus cselekménye, bájos ellipszisei, gyakorta hosszas késleltetésen alapuló halk szavú humora ezúttal is a megszokott nemzeti ízeket hozzák, egyfajta hamisítatlan japán válaszként a Fargo vagy az Eszelős szívatás groteszk falujáró-komédiáira (lásd még Nobuhiro Yamashita friss filmjeit, élen a nálunk is bemutatott Lesipuskásokkal) – mintha csak a Miért éppen Minnesota hősnője a zord középnyugati tél helyett Kikujiro nyarában lelne menedékre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2009/10 54-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9893