KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Cápák éjszakája 3D

Kovács Marcell

Shark Night 3D – amerikai, 2011. Rendezte: David R. Ellis. Írta: Will Hayes és Jesse Studenberg. Kép: Gary Capo. Zene: Tim Williams. Szereplők: Sara Paxton (Sara), Dustin Milligan (Nick), Chris Carmack (Dennis), Katharine McPhee (Beth), Chris Zylka (Blake). Gyártó: Incentive Filmed Entertainment / Next Films / Sierra Pictures / Silverwood Films. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 91 perc.

Marcangolós horrorfilm létére meglepõen vérszegény alkotás a Cápák éjszakája. Egészen megszépíti a szintén olcsón háromdésített tavalyi Piranha-remake sápadt emlékét. A Piranha 3D kéjes vigyorral élvezkedett a megcsonkított fürdõzõk csuromvér torzóin, mintha az operatõr a bikinifelsõ és alsó lábszár nélkül pózoló csinibabák képeivel vigasztalódott volna a lerágott csont forgatókönyvért. A Cápák éjszakája kerüli az efféle grand guignol látványosságot. Alapos hatástanulmányok késztethették arra a befektetõket, hogy a kamaszközönség megtartása érdekében a puhább korhatárbesorolás irányába mozduljanak. Ez állhat az éjszakai idõzítés hátterében is. Hiába ugrálnak ki a vízbõl mutatványos delfinek módjára óriási cápák, az éjszaka leple alatt ártalmatlan fekete foltként riogatják csak a nézõket.

Nem a naturalista vérengzés hiánya persze a film legnagyobb problémája. Spielberg pontosan tudta, hogy egy jóvágású hátuszony felbukkanása a fenyegetõ morajzene kíséretében túltesz a legrémisztõbb speciális effektuson is. A Cápák éjszakájából azonban nem csak a John Williams-kaliberû zeneszerzõ hiányzik, hanem gyakorlatilag minden, ami egy tényleg hátborzongató matinéfilmhez szükséges. A turistáskodó egyetemistákat molesztáló tanyasi martalócok sztorija az elmúlt években annyira elhasználódott, hogy még édesvízi cápákkal és snuff-filmes perverzióval fûszerezve sem mûködik. David R. Ellis rendezõ a Kígyók a fedélzeten önfeledt B-filmes bohóckodása után most komolyra próbálja venni a figurát, de hamar bebizonyosodik, hogy lehetetlenre vállalkozik. És egy unalmas, ötlettelen cápás horrorfilmet, amiben még mócsingos harapásnyomok sincsenek, a kamaszközönséggel végképp nem lehet megetetni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/10 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10823