KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A zongorakísérő

Glauziusz Tamás

Nina Berberovát a franciák fedezték fel egy évtizede. Nina Berberova nem fiatal színésznő, hanem matrónakorú, emigráns orosz írónő. Oroszul, franciául és angolul írt: egy könyve nemrég magyarul is megjelent H. G. Wells és Gorkij szeretőjéről, egy nemzetközi kalandornőről. Berberova az elmúlt években olyannyira divatba jött Párizsban, hogy képtelenség eldönteni, igazán jó író-e, vagy csak varázsos egyéniségű „nagy idők nagy tanúja”.

Romane Bohringer-t kamaszlányként híres atyjának köszönhetően fedezte fel a francia film, miként nemrég apja s anyja révén a kamaszlány Charlotte Gainsbourg-t. Most ő játssza a (megváltoztatott) Berberova-regény nyomán készült Claude Miller-film, A zongorakísérő főszerepét.

A felfedezések filmjének ígérkezett talán A zongorakísérő. Rendezőjétől nem idegen az ilyesmi. Claude Miller ugyan rutinos filmkészítő, de nem a rutin rabja: sok filmfajtában csillantotta fel újító tehetségét, s bár legfurcsább, legszabálytalanabb filmjeit itthon nem láthattuk (A menetelés legjobb módja – Patrick Dewaerrel; Halálos kószálás – Isabelle Adjanival), Charlotte Gainsbourg-ra talán emlékezünk A csitriből, s főleg az új hullámosan friss A kis tolvajlányból.

A zongorakísérő azonban nem lett a felfedezések filmje, sőt a szépen, színvonalasan tálalt közhelyek filmje, az ízlésesen hagyományos melodráma filmje lett.

A német megszállás utolsó éveiben egy híres párizsi énekesnő zongorakísérőül választ egy kamaszlányt. Az énekesnő, s a németekkel kollaboráló fezőr férje nemsokára „átáll” a londoni franciákhoz; a kamaszlány Londonba is követi őket. Rajongva, átszellemült ájulattal imádja énekesnőjét, s tanúja lesz, miképp csalja meg az a fezőr férjet, tanúja lesz egy tragédiába forduló titkos szerelmi kapcsolatnak.

A filmben nem a kamaszlány-Bohringer a legjobb, hanem a fezőr férjet játszó apja, Richard Bohringer. Ő volt a híres Greenaway-film szakácsa, de általában rejtélyesen ellenszenves bűnözőket, vagy ugyanilyen nyomozókat szokott megformálni. Különös, rekedt hangja, görcsös, váratlan gesztusai vannak. Nagyon jó színész, miatta érdemes megnézni e megszállást és történelmet, meg ódon hangulatú szerelmi háromszöget egyaránt a kamaszlány szemével megelevenítő hibátlanul unalmas, ízlésesen középszerű filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/10 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1100