KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Ne zavarjatok!

Vajda Judit


Une heure de tranquillité – francia, 2014. Rendezte: Patrice Leconte. Írta: Florian Zeller művéből Patrice Leconte. Kép: Jean-Marie Dreujou. Zene: Éric Neveux. Szereplők: Christian Clavier (Michel Leproux), Carole Bouquet (Nathalie), Valérie Bonneton (Elsa), Rossy de Palma (Maria). Gyártó: Fidelité Films. Forgalmazó: Cinetel. Szinkronizált. 80 perc.

 

Patrice Leconte új filmjét Florian Zeller (Apa) színdarabja alapján forgatta. A rutinos alkotó sikerrel dinamizálta az egyetlen helyszínen, egyetlen bő óra alatt játszódó komédiát, így műve kifejezetten lendületes – ez minden pozitívum azonban, amit a Ne zavarjatok!-ról el lehet mondani. A vígjáték Michel hányattatásait meséli el, aki nem akar mást, mint a barátja érkezéséig rendelkezésére álló egy óra alatt meghallgatni egy, igen beszédesen Me, Myself and I címet viselő dzsesszlemezt. A mű alapkonfliktusa, hogy a főhősnek még ez az aprócska vágya sem teljesülhet, mert mindenki pont ebben az egy órában találja meg valamivel. Ám ahogy halad előre a cselekmény, mind egyértelműbbé válik, hogy nem a főhős környezetében élők a kibírhatatlanok, hanem a szinte már a szociopátiáig közömbös, egoista férfi, akinek fontosabb egy lemez meghallgatása, mint bármi más.

Sajnos az alkotók mindezt úgy mutatják be, hogy a cél érdekében megfeledkeznek a logikáról: az óra ketyegésével egyre inkább teljesíthetetlen missziónak eleve okafogyottá kéne válnia, a Michel körül felbukkanó incidensek viszont egyre erőltetettebbek. A tetőpont az, amikor a helyzetkomikum fokozása érdekében a férfi nem vesz tudomást egy kulcsmondatról, amit a jelenet egy másik résztvevője a néző számára is tisztán hallhatóan ismételget neki, holott korábban semmiféle utalást nem kaptunk arra nézve, hogy főhősünk süket vagy ostoba lenne. Pedig a központi figura körül kialakuló káoszt egyetlen helyszínen, szűk határidőn belül bemutató opusoknak vannak hagyományai a francia moziban. Sőt éppenséggel a franciák csinálják a legjobban: lásd a Dilisek vacsoráját vagy a Hogyan nevezzelek?-et. A jól bevált francia minőséget azonban most máshol kell keresnünk, ezúttal a dilisek vacsorájának díszvendégei maguk az alkotók voltak.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12227