KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rekviem egy macskáért

Roboz Gábor


Murder of a Cat – amerikai, 2014. Rendezte: Gillian Greene. Írta: Christian Magalhaes és Robert Snow. Kép: Christophe Lanzenberg. Zene: Deborah Lurie. Szereplők: Fran Kranz (Clinton), Nikki Reed (Greta), J. K. Simmons (Hoyle Sheriff), Greg Kinnear (Ford). Gyártó: Seine Pictures. Forgalmazó: ADS Service Kft. Szinkronizált. 101 perc.

 

Tényleg egészen minimális elvárásokkal ülhet be az ember egy Rekviem egy macskáért című amerikai filmvígjátékra, amely egy macska meggyilkolása után indult nyomozásról szól, az alkotók azonban meglepő módon még ezeknek sem tudnak megfelelni. Gillian Greene bemutatkozó filmjének főhőse egy huszonéves srác, akiről annyit tudunk meg, hogy az anyja kertvárosi házának pincehelyiségében lakik, tökéletesen életképtelen, és számára Egerész nevű macskája jelent mindent. Röviddel azután, hogy házikedvencét egy reggel holtan, nyíllal a testében találja a házuk előtt, kiderül, hogy a gyakran elkószáló állatot egy vagány lány is birtokolta, és innentől nincs megállás, közös erővel kell felgöngyölíteniük az ügyet.

A forgatókönyvet jegyző Christian Magalhaes és Robert Snow abszolúte semmilyen szinten nem erőltette meg magát: sem a cselekményt, sem a karaktereket nem próbálta meg érdekessé tenni, munkájukat legfeljebb talán akkor tudjuk díjazni, ha valamiféle meta-olvasattal közelítünk hozzá. Mert az még teljesen érthető, hogy a poszteren is feltüntetett hírességek (Simmons, Kinnear) ezúttal egy hakni keretei között vágják a pofákat, viszont a filmbeli whodunit felett két szinten is beazonosíthatunk rejtélyt: egyrészt kérdés, egész pontosan milyen célközönségnek szól ez a film, másrészt az is megfejtésre vár, hogy egy vígjátékként eladott filmben miért nincsenek szellemes jelenetek. Mivel a ripacskodó alakításokon, számtalanszor látott szituációkon, érdektelen sablonfigurákon még mosolyogni is csak nagy erőfeszítések árán lehet, maradnak ezek a járulékos befogadói agytornák, de valószínűtlen, hogy bárki ilyen típusú szórakozásért ül be a moziba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12229