KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Desierto

Árva Márton

Desierto – mexikói, 2015. Rendezte: Jonas Cuarón. Írta: Mateo Garcia és Jonas Cuarón. Kép: Damian Garcia. Zene: Woodkid. Szereplők: Gael García Bernal (Moises), Jeffrey Dean Morgan (Sam), Alondra Hidalgo (Adela), Marco Perez (Lobo). Gyártó: Esperanto Filmoj. Forgalmazó: Pannónia Ltd. Feliratos. 94 perc.

 

Míg az új elnök beiktatásával megtapasztalt disztópia az Egyesült Államokban az 1984 eladásait dobta meg, a magyar filmforgalmazók Alfonso Cuarón fiának határvédő-thrillerével igyekeznek testközelbe hozni a radikális fordulat sokkélményét. Az egyik legsikeresebb mexikói bevándorló-családból kikerült rendező ugyanis a határátkelés nagy múltú toposzát elegyíti a fenyegető amerikai idegengyűlölettel, és ezt a gondolatot alig cizellálva zúdít nézőjére másfél órányi tömény rettegést.

Az erőviszonyok tekintetében kétséget nem ismerő alapfelállás szerint egy csapatnyi mexikói igyekszik az északi szomszéd földjére, ahol egy kérges tenyerű vadász várja őket csőre töltött puskájával és egy szófogadó vérebbel. A mindent hátrahagyó utasok esélyei ráadásul még tovább romlanak, amikor lerobban az őket szállító teherautó, így gyalog kell átküzdeniük magukat a roppant hegyek között. Jonás Cuarón elhagyja az utóbbi évek határátlépő-filmjeire (Sin nombre, Az ígéret földje) jellemző drámai hangvételt, és csak utalásszerűen használja a reményvesztett latinók közötti szolidaritás vagy a migráció jelentette érzelmi és fizikai próbatétel motívumait. Ezek helyébe végletekre redukált szembenállás kerül: üldözések és brutális leszámolások váltják egymást, a család viszontlátásának vagy a jobb élet felkutatásának ígéretét pedig hamar túlharsogja a töltények süvítő zaja. A céltudatos önbíráskodó és az egyre fogyatkozó bevándorlók harcának bemutatása ugyanakkor zavaróan együgyű, és jóformán csak abban az ihletett jelenetben lép túl a gyűlöletpolitika tragédiájának illusztrációján, amikor az élet-halál hajsza a lepusztult sziklaszirteken végül nehézkes és értelmetlen fogócskává lényegül át. A tengerentúlon a tavalyi választási kampány kezdetére időzített Desierto mindezek ellenére ma már jóval több, mint a nyílt ellenségeskedés veszélyeire figyelmeztető, karikírozott rémálom.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2017/03 55-55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13128