KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jószomszédi iszony

Dóka Péter

 

Ben Stillerre egy olyan filmben figyelt fel a világ, amelyben a nemi szervét randi előtt becsípte a sliccével, néhány jelenettel később pedig úgy vigyorgott a kamerába, hogy a saját spermája folyt a hajáról. A Farrelly-testvérek filmje, a Keresd a nőt! óta a néző valami különlegesen kretént és röhögtetőt vár Ben Stillertől a moziban. Amit most kap, az nevettető, jól kitalált iparosmunka – de nem az a fajta fekete humorral átitatott, alpáriságot sem nélkülöző komédia, amelynek közegében Ben Stiller lubickolni szokott. Danny DeVito kicentizett vígjátéka arról szól, hogyan készít ki egy öreg albérlő néni egy fiatal házaspárt, hogyan válik két szimpatikus fiatalember idegbeteg, mindenre elszánt tettestárssá. Ben Stiller partnere a történetben Drew Barrymore, aki időnként elhomályosítja a nem élete legjobb formáját hozó színészt. Stiller mintha nem találná a konvencionális vígjátékoz illő dikciót, játéka színtelenebb a szokottnál. Ezzel szemben Barrymore vérbő komikának bizonyul: vicces, hebrencs, és jól áll neki a hollywoodi színésznőknél szokatlan túlsúly.

A film lényege a folyamatos fokozás: a vénasszony egyre durvább módszerekkel próbálja kiborítani a fiatalokat, ők pedig egyre elszántabban és gátlástalanabbul vágnak vissza. A harc kellékei közé tartozik a megnyitott gázcsap, a halált hozó influenzavírus, a tőr és a szigonypuska. Legjobb pillanataiban a történet áthajol abszurdba. Stiller ilyenkor erőre kap: vicsorogva, hülye pofákat vágva vergődik a képtelenségek áradatában. Miután DeVito és csapata minden ziccert lecsapott, még búcsúzóul csavarint egyet a sztori végén, aztán jöhet a lámpagyújtás. Barrymore kedves esetlensége, Stiller kiguvadó szeme, a jópofa animáció a film elején – pár nap múlva már csak ennyire emlékszel. Aztán már ennyire se. Csak arra, hogy láttál egy korrektül összerakott, közepes vígjátékot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1785