KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Torremolinos 73

Nevelős Zoltán

 

Egy házaló könyvügyök a Franco-korszak végén kiadója nyomására rááll, hogy feleségével házi szexfilmeket forgasson – egy szigorúan Skandináviában forgalmazandó „multimédiás” lexikon számára. Alfredo és Carmen sajátos sikersorozatának csúcspontja egy igazi játékfilm, amelyet Torremolinos tengerparti üdülőhelyén forgatnak dán stábbal. Az ihletet Bergman A hetedik pecsétje adja, szexjelenet nélkül azonban most sem úszhatják meg.

Első közelítésben könnyű rávágni, hogy a Torremolinos 73 a spanyol Boogie Nights szerényebb kivitelben, Pablo Berger filmszatírájában azonban máshol vannak a hangsúlyok. Míg a hetvenes évek hangulatának megidézése a jól eltalált színvilágban, lakásbelsőkben, szemüvegkeretekben és kísérőzenékben tobzódik, a középpontban mindvégig a főszereplők egyszerű vágyai állnak. A házaspár kezdetben kizárólag a megélhetés miatt száll be a „tudományos” soft-core pornóiparba, később aztán mindkettejüket ez a pálya segíti hozzá legfőbb céljuk eléréséhez: Carmen gyermekre vágyik, Alfredo pedig a művészi önkifejezésben igyekszik egyre tovább jutni. Az Almodóvar-filmekből ismerős színészek (Candela PeñaMindent anyámról, Javier CámaraBeszélj hozzá) mindvégig igazi átlagemberekként ábrázolják figuráikat, akik nem átlagos helyzetekbe szaladnak bele vakmerően: újra és újra erőt vesznek magukon, és megteszik, amit várnak tőlük a kamera előtt és mögött, de ettől még ugyanolyan egyszerű és őszinte emberek maradnak, amilyenek voltak. Berger a szexjelenetek rendezésében is a helyzet paradoxonához alkalmazkodik, bármilyen suták és nevetségesek hőseink, miközben a beállított kamera előtt pózolnak a nemi aktus közben, méltóságukat pont azért nem veszítik el, mert e képsorok a néző számára nem vágygerjesztő szoftpornóként működnek, hanem az emberi sorsdráma apró szatirikus pillanatképei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2004/03 58-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1845