KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Ütközéspont

Pápai Zsolt

 

A megváltástörténeteket szomjúhozó mozilátogatók száma napjainkban egyre gyarapszik, így nagy a keletje a nézők efféle igényeinek kielégítésére összeturmixolt mozgókép-meséknek. Régóta tudott, hogy a nyugati társadalmakat az önzés és a számítás férgei rágják, ezért jó látni olyan nemes lelkű figurákat a vásznon, akik képesek eltaszajtani maguktól az ördög feléjük nyújtott jobbját.

Az Ütközéspont két, a gonosz önérdek csábítására kezdetben fogékony, idővel viszont immúnisnak bizonyuló ember története. New York City csúcsforgalmában összekoccan két autó, az egyikben az ígéretes jövő előtt álló, agilis fiatal ügyvéd igyekszik karrierje legfontosabb tárgyalására, a másikban a válása után gyermekeiért harcba szálló, lobbanékony természetű középkorú férfi siet a bíróságra. A véletlen incidens döntően megváltoztatja mindkettejük életét, és az átélt kalandok a megtisztulás felé vezetik őket.

Már a Joel Schumacher Összeomlását idéző expozíció jelzi, hogy az Ütközéspont szerkezete a véletlendramaturgiára épül, és ennek működtetése igen jól megy az eddig leginkább a Sztárom a párom című komédiája révén ismert Roger Michell direktornak. Más tekintetben viszont haloványan teljesít a rendező, a film vizualitása és üzenete is közhelyszerű. Már-már irritáló nézni az önmagából kifordult világ képét, amely a kurrens plánozási divatoknak megfelelően kézikamerával vett villanásnyi vágóképek segítségével jelenik meg a vásznon, ennél is zavaróbb azonban, hogy Michell oly vehemenciával sulykolja falvédőbölcsességeit a néző fejébe, hogy az még hollywoodi produkciókban is párját ritkítja. Nem túlságosan rétegzett gondolat, miszerint a megváltás felé vezető egyetlen út az őszinte szembenézés önmagunkkal, továbbá az sem újszerű meglátás, hogy az ügyvédek az emberi faj mutánsai; ez utóbbit már Swift is megírta.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/12 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2790