KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

És isten megteremté a nőt

Ardai Zoltán

 

Ezzel a fellengzős címmel már forgatott egy filmet a hatvanas évek elején Roger Vadim, a főszerepet Brigitte Bárdot játszotta és Vadim akkor még némi eleganciával tetszelgett a – vadóctermészetű – nőiség bemutatásában. Az évtizedekkel későbbi, amerikai környezetbe átplántált új változat szőke Vadóca jóval szimplább lény az egykorinál, de láthatólag a rendező tudta nélkül. Vadim ugyanoly hiún merengve tekint rá, majd pillant, mintegy miránk, majd újra rá, mint annakidején Bárdot esetében, ám már olyannyira híján a sikknek, hogy az elnéző-megértő állapotba süppedt néző sem kerülheti el az olykori feszengést. Annál kevésbé, minthogy ebben a filmben gyakran csak úgy „mai” és úgy „amerikai” minden, mintha egy Budapesten készült – de a tengerentúlon játszódó – átlagos tévéjátékot látnánk. A cselekmény egyébként nem volna érdektelen. Egyetlen férfiszereplő akad itt, aki jól szereti a Nőt (egy fiatal építőmunkás). Mit se sürget, bármikor adni kész és összetartozásukat illetően végtelen a bizalma, így a fiatalember minden egyes idegpróba után tartós eredménnyel képes relaxálni. A végkifejlet: a Nő az élettől megtöretvén megbékél; a (kissé ízetlen) boldogság napjai következnek. – Nem eleve hamis megoldás; ami a vásznon elviselhetetlenné teszi, az a rendező könnyes derűje. Különösen a paplan alatti édes rugdosódás jelenete kedvetlenít el. „Lám, a két álomszuszék nem ad a vekkercsörgésre!” – így kuncog ránk az idősödő Vadim Amerikából, ez ma az esprit-je.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/08 62-63. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4409