KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Árulás és megtorlás

Vida János Kvintus

 

Tulajdonképpen örvendetes, hogy a hagyományos távol-keleti harcművészetek valódi és elképzelt bajnokairól szóló filmek között akad néhány – Kínában egyre több, Észak-Koreában pedig mindegyik –, amelyeknek alkotói valamely fontos történelmi eseményhez fűződő viszonyuk szerint formálják pozitív és negatív hőseiket. Ily módon lehet ezeknek a filmeknek valódi dramaturgiája is, a hősöknek jellemük, s a főszereplő iránti rokonszenv a nézőben akarva-akaratlanul összefonódik egy progresszív törekvés iránti vonzalom legalább homályos megnyilvánulásával. Az adott esetben az 1851-ben kibontakozott nagy kínai parasztháború, a világtörténelem talán legnagyobb parasztfelkelése, a tajping-mozgalom a történelmi háttér. Annak idején a felkelők Kína felszabadított középső területein államot alapítottak – a Nagy Egyenlőség Mennyei Birodalma néven –, földet osztottak, különféle plebejus-patriarchális hagyományok és a korabeli haladó és forradalmi ideológiák sajátos ötvözetén alapuló eszmények szerint igyekeztek berendezkedni. A mandzsu császárság a britek és franciák segítségével 1884-ben vérbe fojtotta a felkelést. Csou Kang-jü filmjének cselekménye ekkor kezdődik.

A hasonló típusú munkákban nem ritka fogás, hogy a főhős – egy megrendítő élmény hatására – gyermekként szánja el magát az igazságtalanság megtorlására, erre készül évtizedeken át, mígnem aztán sikerrel végrehajtja tervét. Ilyesmit látunk ezúttal is: a történet lényegében arról szól, hogy a tajping hadsereg főparancsnokának árván maradt fia hogyan edzi magát kiváló kungfu-harcossá és hogyan számol le szülei orgyilkosával, az igaz ügy árulójával. A hitelesen kidolgozott díszletek és jelmezek már-már a történelmi hűség illúzióját keltik, amit a tisztes színészi és harcművészeti teljesítményt nyújtó szereplők révén elismerésre méltó ügyességgel fokoztak az alkotók. Nem csoda, hogy a nézők többsége észre sem veszi, hogy a főhősnek nem (egyébként vitathatatlan) igaza, hanem ügyessége győzedelmeskedett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/08 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5222