KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A nyolc szamuráj legendája

Molnár Péter

 

A szamuráj – alighogy a japán kosztümös kalandfilmek ismertté tették – bevonult az amerikai mitológiába. Hollywood – akárcsak az ókori Róma – türelmes az idegen istenekkel és héroszokkal. Kezdetben ugyan még illett „lefordítani” a távol-keleti mítoszt: Kuroszawa hét szamurája Sturges filmjében hét vadnyugati mesterlövésszé változott. Később viszont a szamuráj már személyesen siethetett a halódó western segítségére: Tosiro Mifune Charles Bronson oldalán szállt szembe a betyárbecsület megszegőivel. A japán heroizmus iránti érdeklődés akkor sem szűnt meg, amikor a vadnyugati múlt teljesen kimerített legendáriumától a jövő fantasztikus kalandjai felé fordult a hollywoodi képzelet. Darth Vader és páncélos legényei a marcona szamurájaitól körülvett gonosz sógun képét idézik fel, s természetesen a szamurájfilmek férfias „őszintesége” sem ment feledésbe: a nyolcvanas évek amerikai mesehősei a jó példa nyomán, minden feszélyezettség nélkül (és a lehető leglátványosabban) aprítják egymást miszlikbe.

S hogy mit kapott mindezért cserébe a japán filmgyártás? A fentebb leírt módon japanizálódott új-hollywoodi alkotásokat utánozhatja, visszavéve valamit Amerikától. Csakhogy az évezredes művészeti hagyományokat kiérlelő Japánban a kultúrabehozatal nem ugyanúgy hat, mint a népek olvasztótégelyének számító Egyesült Államokban. Az egykor igényesebbnek ismert Fukazaku Kinji a bosszúállásnak bölcsebb módját is választhatta volna, semhogy a Csillagok háborújából ismerős szörnyeket vonultasson fel szamurájfilmjében. Csak remélni lehet, hogy némi önirónia azért bujkál abban, hogy a Kuroszava filmjéből már ismert hősködő ifjú és a hercegnő szerelmét kibontó képeket angol nyelvű popsláger dallamaival festi alá: „Don’t say Good by…!”, így téve teljessé a „kultúrák” keveredését.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/04 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5362