KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Olvasói levél

Cronkite-kiigazítás

Avar János

 

Walter Cronkite küszöbön álló távozásáról közöl cikket a Filmvilág 80/7. számának Ollózó rovata. Ehhez kívánok néhány megjegyzést tűzni. Bizonyos megállapítások ugyanis vitathatók. Először is: Cronkite s CBS tévéhíradó hírmondója, s nem hírmagyarázója. Aprócska hiba? Korántsem: az amerikai televíziózás nagy öregét éppen az teszi „elnöki jelentőségű” társadalmi jelenséggé, hogy ő pusztán a híreket közli, s legfeljebb hangsúlyozással, megfelelő arckifejezéssel érzékelteti, mit tart ő a hallottakról. Természetesen az ő produkciója a tökélyre fejlesztett manipuláció, hiszen valóban az amerikai establishment érdekeit és értékítéletét képviseli a hírek tálalásával. De nem azért, mert valahonnan a monopóliumok magaslatairól ezt neki „előírják”. Walter Cronkite ugyanis a személyes meggyőződésének megfelelően válogatja és közli a híreket. Olyankor is, amikor elhallgat valamit, ami kellemetlen volna a CBS üzleti érdekei szempontjából. Végtére is ő ennek a tévétársaságnak az évi sok százezer dollárral javadalmazott sztárja, aki tehát személyesen is érdekelt az ügymenetben. Miért is ne volna Cronkite személyes véleménye többé-kevésbé azonos azzal, ami az establishment objektív érdeke? Hiszen ő is annak tagja, s hogy maga a megtestesült pártatlanság, az helyzetének és egzisztenciájának előfeltétele. Ettől sikeres, és őreá éppen ezért van szükség, hiszen ezért tud 6 mindenki másnál hatásosabban manipulálni. A cikk jellegzetes és elég gyakori szemléleti hibát tükröz: a nyugati társadalom főszereplőit. akik csak a szó filozófiai értelmében: „monopóliumok kiszolgálói” (és persze gyakran tulajdonosai...), torzító és veszélyes leegyszerűsítéssel holmi dróton rángatott bábuknak tünteti fel; e felfogás alapján azt hihetnők, hogy Cronkite-nak valami egészen más, a monopóliumok elől gondosan eltitkolt meggyőződése van, egyikőjük sem képes igazán azonosulni a saját rendszerével. Brecht egyik darabjában valaki kifakad, hogy a burzsoá bírák mind megvesztegethetőek. Mire kioktatják: szó sincs róla, annyira megvesztegethetetlenek, hogy a világ minden kincséért sem hajlandók igazságosan, vagyis a saját osztályszempontjaikat félretéve ítélni. Kapásból vágjuk rá a kérdésre: a lét meghatározza a tudatot, de valami furcsa módon nem vagyunk képesek beletörődni abba, hogy Walter Cronkite tudatát is meghatározza a léte, s nem rángatják (netán telefon-) dróton. Hogy ő nemcsak a cikkben említett esetben (elfordulván Johnson vietnami háborújától) fogalmazta meg a híradó teljes szövegét, hanem minden áldott este így teszi. Hiszen ha másfél évtizeden át gyakran tért volna el az establishment nagyjának érdekeitől és elképzeléseitől, akkor nem ő volna Amerika első számú tévészemélyisége. Cronkite 1965-ben, amikor először Járt Vietnamban, még helyeselte a háborút, amint az establishment is, 1988-ban az ő elfordulása lett valóban a figyelmeztetés Johnson számára. Miként Begin és Szádat sem azért adott éppen Cronkite-nak interjút, mert az utóbbi olyan ügyes, hanem mert az egyiptomi és az izraeli politikusok tudták: Amerika legnagyobb tévéjének, és rangelső tévésének érdemesebb interjút adni, mint másoknak, ugyancsak jellegzetes, és az előbbivel rokon szemléleti torzulást Jelez a megállapítás: Cronkite és Dan Rather (nem mint – nyilván a kettős fordítás okán – a cikkben szereplő Dan Baser) helycseréjének „igazi oka” valahol az afganisztáni válságra való reagálási kényszerben volna fellelhető. Ez már csak időben sem „stimmel”, s még kevésbé a lényeget tekintve. A CBS számára nagy kockázat Cronkite utódját megtalálni, biztosra vehetjük, hogy előtte alapos „terepfelmérést” végeztek, végtére is a híradó további sikere vagy kudarca csakis dollármilliókban mérhető. Jellemző módon nem Cronkite eddigi, őt évente három hónapon át helyettesítő „epigonjában” vélték meglelni az utódot, hanem a modernebb megjelenésű, pergő beszédű (de tisztán artikuláló) Dan Ratherben, vagyis valaki „másban”. S az utóbbi azért ment Afganisztánba, hogy „megcsinálják” az image-ét a váltás időpontjáig, s korántsem azért lép Cronkite helyére, mivelhogy Afganisztánban járt...


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/09 64. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7748