KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Halló, Kecskeszakáll!

Bognár Éva

Jön a végrehajtó, és tépi le a színésznőkről, táncosnőkről a ruhát. Mindent lefoglal, vége a színháznak. Ám ekkor megjelenik egy titokzatos úr, aki dúsgazdag, és úgy látszik, különc is, mert megmenti a színházat, sőt még társigazgató is lesz. A néző persze sejti, hogy a megmentő, a titokzatos Kecskeszakáll, a kasszafúrók királya. Sejtése hamar beigazolódik, mert a mérnök úr alagutat furat a bank felé. A színháziak persze mit sem vesznek észre, és boldogan készülnek az új revü bemutatójára, ami Varsó leghíresebb emberéről szól. Mi sem természetesebb, hogy Kecskeszakáll a valóságban is szerelmes az egyik táncosnőbe.

Így aztán nem fúr, amíg nincs premier, mert az új darab egyik főszerepét szerelme játssza. A banda zord szívű főnöke azonban nem művészetpártoló, és le akar számolni az engedetlen kasszafúróval. Áruljuk el, hogy a szerelem győz?

Mindez jó alap lenne akár egy vígjátékhoz, akár egy kellemes zenés filmhez. A rendező azonban valószínűleg „igazi” közönségfilmet akart csinálni, ezért bűnügyi-vígjáték-musicalt készített, gondolván: közönségcsalogató mind a három műfaj, siker lesz tehát a belőlük készült egyveleg is. A keverék azonban nem áll össze, a szituációk, szerepek kidolgozatlanok, a geglehetőségek sorozatosan kimaradnak, a zene elég közepes. Egyedül a táncjelenetek árulkodnak némi mesterségbeli tudásról. Végül tehát van bűnügyi komédia – izgalom, és valódi humor nélkül, van szerelmi történet –, ami teljesen közömbös számunkra, és van musical – gyengécske zenével.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1980/06 39. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7841