KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Transamerica

Hungler Tímea

Transamerica – amerikai, 2005. Írta és rendezte: Duncan Tucker. Kép: Stephen Kazmierski. Zene: David Mansfield. Szereplők: Felicity Huffman (Bree), Kevin Zegers Toby), Fionnula Flannagan (Elizabeth), Elizabeth Pena (Margaret). Gyártó: Belladonna Production. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 103 perc.

 

Lett légyen homo-, bi- vagy transz-, az átlagostól eltérő szexuális orientáció taglalása mindig is vesszőparipája volt a filmeseknek. A témával foglalkozó mozik tanulsága leggyakrabban ugyanaz, és összefoglalható a „te is más vagy, te sem vagy más” örök igazságában – nem kivétel ez alól Duncan Tucker Transamerica című filmje sem. Az említett opusz mégsem tekinthető politikailag korrekt tucatárunak, mely nem csupán a film szellemes párbeszédekkel tarkított forgatókönyvének, de a főszerepet alakító „született feleségnek”, a színészi teljesítményéért Golden Globe-díjjal jutalmazott Felicity Huffmannak is köszönhető.

A színésznő által megformált karakter, Bree transzszexuális nő, vagyis olyan biológiai értelemben vett férfi, akit női lélekkel vert/áldott meg a sors – teljes átalakulásának épp a közepén tart: lelkileg már majdnem készen áll, a végleges korrekciós műtét, ivarszerveinek eltávolítása azonban még várat magára.

Gondos sminkelés és öltözködés, hangképzés, állandó pszichoterápia, no meg az új életre való izgatott készülődés teszik ki hős/nőnk mindennapjait, aki művelt, diplomás, életszemléletét tekintve pedig kicsit konzervatív: kifejezetten kedveli és elvárja, hogy a társkapcsolatokban minden, a hagyomány szerint a nőknek kijáró figyelmet és tiszteletet megkapjon a másik nemtől.

A múlt azonban kísért – egy szép napon kiderül, hogy ifjúsága egyetlen „leszbikus” kilengésének következményei is voltak: fia született (Kevin Zegers), aki éppen arra vár, hogy apja – tekintettel a rokoni kötelékre – kihozza a New York-i fogdából, ahová kábítószer birtoklásért és prostitúcióért került.

A mozi címe tehát kettős értelemben veendő – nem csupán Bree transzformációjára utal, de arra az Amerikát átszelő útra is, melyet az anya/apa és fia egy klasszikus filmes zsáner, a road movie keretein belül tesz meg Los Angeles felé tartva.

A film báját a lelki tapogatózás, a másik kóstolgatása, a formálódó viszony adja – a helyzet mindkét főszereplőnek új, a fiú ráadásul dezinformált, sem azzal nincs tisztában, hogy az úton mellé szegődött nő eredetileg férfi, sem pedig azzal, hogy biológiai értelemben véve az apja.

Duncan Tucker Transamericája az emberi kapcsolatok bonyolultságáról, a biztosnak hitt határok képlékeny voltáról, a sebezhetőségről, a társigényről szól, no meg azon eleget nem hangsúlyozható üzenetről, mely mindezeket közös nevezőre hozza: „te is más vagy, te sem vagy más.”


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/05 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8611