KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/március
KRÓNIKA
• Ádám Péter: Henri Verneuil (1920–2002)

• Takács Ferenc: Szemünk állása Joel Coen: Az ember, aki ott se volt
• Vágvölgyi B. András: Tényleg félek, vagy csak a szer hat? Drogfilmek
• N. N.: Drogfüggők
• Bakács Tibor Settenkedő: Tévések a mélypont ünnepén Drog-vízió
• Gelencsér Gábor: Hajtűkanyarok Beszélgetés Dér Andrással
MAGYAR MŰHELY
• Schubert Gusztáv: Rejtőzködő évtized A kilencvenes évek stílusa
• Muhi Klára: Kegyetlen szerep Beszélgetés a Balázs Béla Stúdióról – 3.rész
• Gelencsér Gábor: A szabadság létező fantomja Balázs Béla Stúdió 1961–2001
• Pápai Zsolt: Jövő idő Független műhelyek: Inforg Stúdió
• N. N.: Az Inforg Stúdió filmjei

• Karkus Zsolt: A lángész és a pernye Elme-játékfilmek
• N. N.: Elme-játékfilmek Tudósok, zsenik, parafenomének
• Gaál István: Tarts Keletnek! A gyorsfilmek kora
• Dániel Ferenc: Gén-tudat Tudomány a televízióban
• Kovács András Bálint: Tehetetlen érzelmek A modern melodráma
• Bóna László: Szeret – nem szeret Románctévé
• Hungler Tímea: London megöl engem Dr. Jack és Mr. Hyde
• N. N.: Bűn
• Varró Attila: Old Jack City Albert és Allen Hughes: A pokolból
• Máhr Kinga: A Plurabelle-rejtély James Joyce mozija
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Éretlenségi találkozó Dobray György: Szerelem utolsó vérig
• Bóna László: A múlt galaxisa Jankovics Marcell: Ének a Csodaszarvasról
LÁTTUK MÉG
• Varró Attila: A betolakodó
• Kovács Marcell: Tripla vagy semmi
• Pápai Zsolt: Korcs szerelmek
• Báron György: Broadway 39. utca
• Mátyás Péter: Üldözési mánia
• Herpai Gergely: 13 kísértet
• Köves Gábor: Kiképzés
• Mátyás Péter: A Sólyom végveszélyben
• Hungler Tímea: Britney Spears: Álmok útján
• Tamás Amaryllis: Angyali szemek

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó jelentés

Herpai Gergely

Breach – amerikai, 2007. Rendezte: Billy Ray. Írta: Adam Mazer, William Rotko és Billy Ray. Kép: Tak Fujimoto. Zene: Mychael Danna. Szereplők: Ryan Phillippe (Eric), Chris Cooper (Hanssen), Laura Linney (Burroughs), Caroline Dhavernas (Juliana). Gyártó: Universal Pictures / Outlaw Pictures. Forgalmazó: Forum Hungary. Feliratos. 110 perc.

 

Ha az USA vonatkozásában a 2001-es évet említjük, mindenkinek a híres World Trade Center-féle merénylet jut eszébe. Pedig ebben az évben egy hasonló nemzetbiztonsági tragédia is érte az országot: ekkor kapták el Robert Hanssent, azt a magas rangú FBI-ügynököt, aki több mint húsz éven keresztül szivárogtatott ki információkat a Szovjetuniónak, az országnak ezzel hihetetlen károkat és több amerikai kém halálát okozva. Az utolsó jelentés Hanssen (Chris Cooper) elfogásának történetét meséli el egy fiatal ügynök, az FBI-fejes asszisztenseként dolgozó O’Neill (Ryan Phillippe) szemszögéből. A film műfaját tekintve pszichológiai kémhistória, és az áruló Hanssen viselkedéseinek okait próbálja kikutatni a „sírós arcú” Chris Cooper remek alakítása révén.

A készítők nagyon igyekeztek korrekten elmesélni a tényeket, ám emiatt át is estek a ló túlsó oldalára, a film a középső szakaszától kezdve leül. Miután meglehetősen hamar kiderül, hogy Hanssen kettős ügynök, túl sok meglepetést már nem tartogat a film, pusztán azt figyelhetjük, O’Neill és az FBI-os, CIA-s főnökei hogyan leplezik le közösen az árulót.

Az utolsó jelentés igazi elpuskázott lehetőség. Az még rendben van, hogy nem egy Al Pacino-Colin Farrel-féle, Beavatás szintű sokszorosan megcsavart spy thrillerrel van dolgunk – elvégre ez mégiscsak dokumentumtörténet –, de azért talán érdekesebb lett volna, ha Hanssen teljes kémkarrierjét kísérhetjük végig, egyenesen 1979-től, vagyis attól az időponttól, amikor először kezdett el titkos információkat küldeni a Szovjetuniónak. A filmből a kezdetek mellőzése miatt nem derülnek ki Hanssen valódi indítékai, elfogásának története meg eléggé banális a teljes sztoriban rejlő lehetőségekhez képest.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2007/05 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8992