KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Televízó

Szemben a többséggel

The Walking Dead

Huber Zoltán

Darabont apokalipszisében ösztön és civilizáció csap össze.

A zombi az élettelen testtel szembeni, elemi viszolygásunkat személyesíti meg, egy hordányi csoszogó élőhalott azonban már az arctalan, fékevesztett tömeg potenciális pusztításáról mesél, melyet kizárólag a civilizáció törvényei tarthatnak kordában. A The Walking Dead sikerének titka, hogy a tökéletesen adagolt fordulatok, az okos zsánerjátékok segítségével az egyéni és a többségi érdekek súrlódásairól, a lélek és az ösztön ősi harcáról mesél. Frank Darabont sorozatának sötét disztópiájában a hősök olyan erkölcsi dilemmákkal kénytelenek szembenézni, melyek a mai (amerikai) tévénézőt is erősen foglalkoztatják.

Darabont életművében a sajátos belső szabályok szerint működő, rideg és kíméletlen mikrovilág visszatérő kulcsmotívum, legyen az börtön (A remény rabjai), siralomház (Halálsoron) vagy földönkívüliek által megszállt kisváros (A köd). A rendező a hősöket rendre embertelen, reménytelennek tűnő szituációkba kényszeríti, majd egyetlen lehetséges kiútként az egymásra utaltság felismerését, az emberség megőrzését kínálja. A kultikus képregényen alapuló The Walking Dead hasonló alaptézisekből indul ki, elsősorban mégis A köd nyomvonalán halad, az ott vázolt jellemeket és konfliktusokat variálja. Az apokaliptikus események során véletlenül összeverődött, rendkívül vegyes társaság belső viszonyrendszere ezúttal is meghatározó a dramaturgia szempontjából, miközben a sorozat-forma lehetőséget ad az emberi természet és a közösségi létforma komplexebb vizsgálatára.

A sorozat a zombi-zsáner szinte minden fontosabb szituációját, szabályát és interpretációját megpendíti. A 28 nappal később markáns helyszíneitől a Holtak hajnala plázájáig számos hommage kerül az egyes epizódokba, a filmtípust gyakorta jellemző ironikus, morbid humornak azonban nyoma sincs. A húsra éhes, lélektelen halottak valóban félelmetesek, az atmoszféra pedig kísérteties, sötét tónusú. Az alkotók bátran nyúlnak más műfajokhoz is, a katasztrófa- és fertőzésfilmektől az ostrom- és rural-horrorokon át egészen a westernig számtalan alkotóelemmel gazdagítják a történetet. A sorozat mégsem esik szét, hisz változatos motívumokat egységes, zöldes-szürkés képi világ fogja össze, mely leginkább Az út puritán látványát idézi.

Darabont a korábbi sikerszériák leckéit, többek között a 24, a Breaking Bad és különösen a Lost narratív megoldásait építi tovább. A komor, fenyegető hangulat, az izgalom és a dráma igazi súlyát mégsem a hatásos dramaturgia, hanem a felszín alatt kibomló, igen súlyos kérdések adják. A The Walking Dead maroknyi csapata egy kiégett, hanyatló világ kihívásaival szembesül, melyen keresztül a demokrácia ellentmondásai éppúgy terítékre kerülnek, mint az eutanázia, vagy a lelkiismereti szabadság problémái. A túlélés érdekében a hősöknek szüntelenül felül kell vizsgálniuk a korábbi hitüket, ideológiájukat, míg a jó cél érdekében hozott kemény döntés, a csoportért vállalt egyéni áldozat problémája az angolszász morálfilozófia dilemmáit visszhangozza.

Darabont csapata a haszonelvűségtől a következmény-etikákig szinte minden ismert érvrendszert bírál, amikor a remény halványulását a lelkiismeret, az ősi emberi morál és a józan ítélőképesség fokozatos elvesztésével köti össze. A sorozat azonban nemcsak ilyen elvont, metaforikus síkon utal az USA lappangó ideológiai válságára: az eddig utolsó, harmadik évadban egyenesen a „jóléti elzárkózás” túlkapásaira, a terror fenyegetésére adott diktatórikus válaszokra, a liberális modell szűkülő lehetőségeire építi a konfliktusokat. Ezek után különösen izgalmas kérdés, vajon hogyan folytatják az alkotók a történetet. Ebbe a szabadon alakítható írói térbe annyi és olyan új szereplőt, helyszínt és konfliktust teremthetnek, amennyit csak akarnak – de amíg a látványos megoldásokat ilyen erős alapokra helyezik, a sorozat kilátásai rendkívül ígéretesek.

 

The Walking Dead – amerikai tévésorozat, 2010. Rendezte és írta: Frank Darabont. Kép:David Tattersall. Zene: Bear McCreary. Szereplők:Andrew Lincoln (Rick Grimes), Sarah Wayne Callies (Lori Grimes), Jon Bernthal (Shane Walsh), Laurie Holden (Andrea). Gyártó: AMC.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2013/07 50-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11515