KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Toszkánai esküvő

Csiger Ádám

Toscaanse bruiloft – holland, 2015. Rendezte: Johan Nijenhuis. Írta: Maarten Leebens, Tijs van Marle, Anne-Louise Verboon. Kép: Maarten van Keller. Zene: Ronald Schilperoort. Szereplők: Sophie van Oers (Sannie), Simone Kleinsma (Marla), Ernst Daniel Smid (Tom), Lieke van Lexmond (Lisa). Gyártó: Farmhouse Film. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Szinkronizált. 105 perc.

E holland filmnek már a címében is halmokban áll a giccs: esküvői vígjáték a napsütötte Toszkánában. Sem a romkom ezen alműfaja, sem a helyszín nem túl eredeti választás, trendi és kommersz már annál inkább, de legalább rímel rá a cselekmény. A hősnő holland esküvőszervező, aki gazdag honfitársait adja össze Toszkánában. Ahogy az a klisékönyvben meg van írva: a romantikus és perfekcionista nő munkalkoholistává vált, szerelmi életét elhanyagolva magányos és frigid lett, de aztán találkozik kiköpött ellentétével. A soron lévő vőlegény tanúja egy léha, nőfaló, anyagias válóperes ügyvéd, akivel első pillanattól ki nem állhatják egymást, tehát a rázós kezdet után végül összejönnek.

Ami a romantikát illeti, az alkotók minőség helyett mennyiségben utaznak, futószalagon szállítják a műfaji attrakciókat. Mint B-kategóriás horrorban a belezés vagy akciófilmben a bunyó, itt is menetrendszerűen érkeznek a látványelemek, legyen az csók vagy tájkép. A játékidőre jutó házassági ajánlatok száma elképesztően magas, a film összes (majdnem tucatnyi) fontosabb karaktere készül kimondani a boldogító igent a cselekmény valamely pontján, úgy féltucat párkapcsolat hiúsul meg és ugyanennyi marad tartós, az ifjak mellett pedig a szülők is oltár elé állnak (hogy a korosabb néző is tudjon kivel azonosulni). Komédiaként viszont már nem nyújt ilyen erős teljesítményt a film: alaphelyzetében semmiféle humoros bonyodalom nincs, olcsó és felszínes poénok töltik ki a játékidőt, „tévedések vígjátékától” holland-olasz kulturális ellentétekig. A film egyetlen apró pozitívuma, hogy nyomokban holland vonásokat tartalmaz, van benne egy csipetnyi Verhoeven és Warmerdam fekete humorából, ami biztosan lemorzsolódna az amerikai remake-ből, de ez korántsem kompenzálja a nagyregényes tempót, a lejárt szavatosságú sablonokat, és a gyér komikumot.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/04 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12154