KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

3 szív

Kolozsi László


3 coeurs – francia, 2014. Rendezte: Benoît Jacquot. Írta: Julien Boivent, Benoît Jacquot. Kép: Julien Hirsch. Zene: Bruno Coulais. Szereplők: Charlotte Gainsbourg (Sylvie), Chiara Mastroianni (Sophie), Benoît Poelvoorde (Marc), Catherine Deneuve (Mme Berger). Gyártó: Rectangle Productions. Forgalmazó: Cinetel. Feliratos. 106 perc.

 

A 3 szív utolsó harmadában feltűnik egy felszálló Air France gép. És elrepültek, egy nagyon messzi tájra, kommentál a narrátor. A következő pár percben egy narancsszínben pompázó naplementét látunk, majd a felkelő napot. Air France gép landol. Majd visszajöttek, mondja a narrátor. A jelenetben, mely azt hivatott megjeleníteni, hogy a házasságtörő pár eltöltött együtt néhány boldog órát, nincs semmi irónia. A narrátor körülbelül a film felénél lép be, és sosem mond olyat, amit a képek nem tudtak elmondani. De nem a teljesen elrontott narráció az első olyan rendezői fogás, ami kiélesíti, hogy Benoît Jacquot fölött bizony eljárt az idő. A hetvenes-nyolcvanas években tisztességes tévéfilmeket jegyző franciának – első műve egy Lacan életrajzi doku – sikerült bebizonyítania, hogy a legjobb színészek sem képesek megmenteni a klisékből és az írói tehetséget teljesen nélkülöző, szinte akrobatikusan lomha jelenetekből álló filmet.

Mondhatnánk, joggal lehet unalmas a film, hiszen főszereplője egy könyvelő, de nem eme tisztes szakma beemelésével van a legnagyobb baj. Akár izgalmakat is hozhatna, ha nem sikkadna el például, hogy mi lesz a sikkasztó polgármesterrel. Benoît Jacquot ugyanolyan magabiztosan vezeti a történetét (mely egy lány-testvérpár szerelmi viszályát beszéli el) és párbeszédeit a legüresebb klisék közé. Egy asztaltársaság e film szerint csak borokról és ételekről beszélhet. A magányos nő szeme mindig könnyes. Lehetne a történetet egy szenvedélyes és elmúlhatatlan szerelem történeteként, vagy lélektani krimiként nézni. De bármilyen pozitív állítás e filmmel kapcsolatban félrevezető lenne. Együtt játszik Gainsbourg (igaz Charlotte, nem Serge), Mastroianni (igaz Chiara, nem Marcello), meg Catherine Deneuve (ő maga). Ne dőljenek be a nagy neveknek.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2015/05 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=12226