KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A filmmúzeumok bemutatói

Ösztön

Mátyás Péter

 

Bizonyára mindenki emlékszik még A bárányok hallgatnakra, a megszállottak pedig a Gorillák a ködbenre is. Akik kíváncsiak, ad absurdum, hogy mi történik, ha e kettőt keresztezzük, most választ kaphatnak.

A kiváló antropológus két évet tölt Afrika dzsungelében a gorillák között, míg a kiválasztott csapat lassacskán befogadja őt, végül a csoport teljes jogú tagjává válik. Amikor vadászok találnak rájuk, a kíméletlen küzdelemben két embert megöl és másik hármat megsebesít. Elfogják és Amerikába szállítják, ahol egy börtönben pszichológiai vizsgálatnak vetik alá. Milyen illuzórikus is az ember „társadalmi viselkedése”, normarendszere az állatvilágból örökölt, természetes ösztöneinek árnyékában, ahol a drámai feszültséget az emberi és az embertelen szembeállítása, felcserélhetősége jelentené. A konfliktust azonban most a közhelyek gyűjteményévé fokozzák le. Senkit sem ér váratlanul a gondolat, hogy az embernek meg kell tanulnia harmóniában együtt élni a természettel, hogy a vadaknak az állatkert nem ideális otthonuk, hogy a szülő és gyermek között igazi érzelmi viszony szükséges. Sok az ismerős, más művekből visszaköszönő momentum is. Déjà vu érzésünk van, és nemcsak a Tarzan-filmek áthallásai miatt. Párhuzamokat fedezhetünk fel A farkasokkal táncolóval, ahol egy magasabb civilizációjú ember feladja korábbi énjét, és felveszi a helyi szokásokat, az eredendőbb létállapotot. A nyomasztó környezet a pszichiátriai intézetben a Száll a kakukk fészkére, míg a doktor és a páciense között egyre inkább elmélyülő, egymásrautalt viszony az Ébredésekre emlékeztet. A mindig tetszetős őserdei képek és az állatok tanulmányozása közben ott érezzük Sigourney Weaver mosolyát (Gorillák a ködben), az emberi élettől elvadult, démoni erejű antropológus (Anthony Hopkins) alakjában pedig végig kísért egykori sikere, Hannibal Lecter szelleme. A gonosz civilizáció és az ősi, tiszta természeti állapot durva és sematikus szembeállítása, a túlfűtött, érzelgős jelenetek – a színészeken kívül itt a majmok is sírva fakadnak – nem pótolhatják a hiányzó cselekményt. A néző is könnyekkel küszködik, amikor hősünk megtanulja a gorilláktól a család szerepének fontosságát, és felismeri, hogy a civilizált élet mögött a hatalom birtoklása és a szabadság feladása áll. De ezek már nem a meghatódás könnyei.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/09 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4576