KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mission: Impossible 3.

Varró Attila

Mission: Impossible 3. – amerikai, 2006. Rendezte: J. J. Abrams. Írta: Alex Kurtzman és Roberto Orci. Kép: Daniel Mindel. Zene: Michael Giaccino. Szereplők: Tom Cruise (Ethan Hunt), Ving Rhames (Luther), Philip Seymour Hoffman (Davian), Michelle Monaghan (Julia), Billy Crudup (Musgrave). Gyártó: Paramount Pictures. Forgalmazó: UIP-Duna Film. Szinkronizált. 126 perc.

 

A Mission: Impossible ezredfordulós moziszériájának kötelező motívumkészletéből (úgy mint biokémiai macguffin, Schifrin-főtéma, arcmaszk-letépés, zuhanás megszakítása tíz centivel a föld felett) minden bizonnyal a főhőst elkapó detonációs lángvihar számít a legárulkodóbbnak a filmszöveg egészét tekintve. Míg De Palmánál valószerűtlensége eksztatikusan eltúlzott, John Woo esetében pedig végletekig túlstilizált, a karcos tévésorozatok új sztárkreátorának számító J. J. Abrams (Alias, Lost) megközelítésében precízen előkészített, jól időzített és mindenek előtt már-már realisztikus.

A Bruce Geller hajdan bájosan sajtszagú tévésorozatából forgatott übertrendi MI-franchise harmadik részében a kötelező akcióbetéteket ezúttal házastársi túszdráma habarcsa próbálja összetartani, híven követve a producer-sztár Tom Cruise magánéletének legújabb fejleményeit: érzéketlen fegyverkereskedő Hunt ügynök friss nejét kézben tartva zsarol ki közelebbről meg nem nevezett világpusztító biológia fegyvert az aktuális IMF-osztagtól, miközben a főhős a True Liesból ismerős dupla konfliktus (szakma és/vagy család) kihívásával is kénytelen szembenézni. Abrams filmje a manapság divatos akció/krimi tévészériák minden erényét és gyermekbetegségét felmutatja: elődei sterilitásával szemben zúzósan életközeli, dramaturgiailag hatásosan szerkesztett (hála a szokatlan keret-formának) és karakter-orientált, ugyanakkor a beszuszakolt érzelmi dráma kínosan szappanoperás, a sztori pedig a műfajtól elvártnál jóval komolyabban veszi magát. Mindez azonban még nem tenné tönkre az egyébként tempós látványfiesztát, ha Abrams nem mutaná fel benne a végelgyengülésig nyújtott tévésorozatok fő problémáját jelentő anti-klimaxos lezárást: ami az MI3 utolsó negyedórájában lezajlik, az a hónapokon át kondícionált sorozatfüggő tévénézőket talán kielégítheti, egy kétórás mozifilm fináléjaként azonban határozottan csalódást keltő.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2006/06 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=8635