KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/április
KRÓNIKA
• Fehér György: Föld Ottó halálára
FILMSZEMLE
• Bori Erzsébet: Derék had Játékfilmek
• Varga Balázs: Valami történik Beszélgetés Koltai Lajossal
• N. N.: A 33. Magyar Filmszemle díjai
• Stőhr Lóránt: Falusi séta Beszélgetés Pálfi Györggyel
• Mihancsik Zsófia: Szeretet-skála Beszélgetés Dettre Gáborral
• Bakács Tibor Settenkedő: A két Holovácz Kisjátékfilmek
• Andor Tamás: Téged is leleplez Dokumentumfilmek

• Csejdy András: Mi az ördög David Lynch: Mullholland Drive
• Nevelős Zoltán: Mágus a neten davidlynch.com
• Horváth Antal Balázs: Bizonytalan földrajz Lynch-szótár
• Kolozsi László: Marilyn, szomorúság Egy kép
• Szűk Balázs: Hangyák a szalonban Buñuel állatszimbólumai
• Bikácsy Gergely: A zsarnok valóság Buñuel foglyai
• Ardai Zoltán: Lovagról és papokról Huysmans/Buñuel
KÖNYV
• Kelecsényi László: Féljünk együtt! Alfred Hitchcock
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Japán csend Pordenone – Sacile
KRITIKA
• Békés Pál: Mivégre? Kamondi Zoltán: Kísértések
• Báron György: Csak egy zenész Szabó István: Szembesítés
• Korcsog Balázs: Inter arma Wilhelm Furtwängler
• Mátyás Péter: Home, home Gárdos Éva: Amerikai rapszódia
• Takács Ferenc: Klisé-világ Todd Solondz: Helyzetek és gyakorlatok
• Spiró György: Senkifilmje Danis Tanović: Senkiföldje
• Varró Attila: Képmás-világ Alejandro Amenábar: Más világ
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: Banditák
• Ardai Zoltán: Az ígéret megszállottja
• Vidovszky György: Kikötői hírek
• Elek Kálmán: Az igazság nevében
• Tosoki Gyula: Nagyon nagy Ő
• Pápai Zsolt: 40 nap és 40 éjszaka
• Kézai Krisztina: Szerelem a végzeten
• Tamás Amaryllis: Kiss Kiss (Bang Bang)

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Elégia

Varró Attila

Elegy – amerikai, 2008. Rendezte: Isabel Coixet. Írta: Philip Roth regényéből Nicholas Meyer. Kép: Jean-Claude Larrieu. Szereplők: Ben Kingsley (Kepesh), Penélope Cruz (Consuela), Peter Sarsgaard (Kenny), Dennis Hopper (George), Patricia Clarkson (Carolyn). Gyártó: Lakeshore. Forgalmazó: Fórum Hungary. Feliratos. 113 perc.

 

Ha léteznek irodalmi művek, amelyeket alapvetően meghatároz szerzőjük nemi hovatartozása, Philip Roth szexuális frusztrációkat és elhajlásokat könyörtelen önfeltárással boncolgató bestsellerei (Portnoy-kór, A vágy professzora) mindenképp ezek közék tartoznak. A neves egyetemi tanár, műítész és szoknyabolond David Kepesh trilógiájának zárását jelentő Haldokló állat középpontjában a kapuzárási pánik áll, amelynek nyomására egy menetrendszerű afférból a szemeszter szépével mindent felemésztő, görcsös birtokvágy fakad – titokzatos tárgya pedig többé nem tökéletes mell vagy feltáratlan testnyílás, hanem maga az elinaló élet.

Szépelgő leánydrámákkal bizonyító rendezőnőre bízni egy ilyesféle Roth-adaptációt hasonló kockázatokat rejt, mint vitriolos hímsovinisztával megrendeztetni egy neo-viktoriánus írónő érzékeny művész-regényét (Költői szerelem) vagy harcos feminista kezébe engedni az Amerikai pszichót: a katalán Isobel Coixet (Az élet nélkülem) be is teljesíti a jogos félelmeket. Tekintve, hogy az alapmű témája az eltékozolt élet, és történetesen akad benne egy fiatal nő a Halál árnyékában, az Elégia precíz folytatása Coixet eddigi tetemes életművének – a rendezőnő azonban mit sem törődik azzal, hogy a címbeli haldokló állat ezúttal a vágybeteg férfilélek. Nem csupán kilúgozza a főhős keserű önvallomását, finomra csiszolja a kegyetlen éleket, de női tekintete egyfajta hamis megváltás-történetet teremt Roth önsorsrontó végkifejletéből – a szexuális függőséget gyógyító szerelemmé lágyítja, miközben egy túlnagyított fényképész-metaforával genderfüggetlen esztétikai olvasatot (és ezzel szerzői önreflexiót) erőltet az alapmű jóval direktebb hímszövegére. Az Elégia kétségtelenül finomművű, ízléses május-december románc, de a mélyén akkor is ugyanaz az olcsó „akasztják a hóhért” tanulság zakatol, mint az esküvői tucatkomédiáknál – egyfajta A spanom csaja, Schubert-zonograszonátákra és lírai montázs-szekvenciákra hangszerelve.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/11 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9551