KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nömadak Tx

Baski Sándor

Nömadak Tx – spanyol, 2006. Rendezte és írta: Harkaitz Martinez de San Vicente, Igor Otxoa, Pablo Iraburu. Kép: Raúl De la Fuente. Zene: Oreka Tx. Szereplők: Igor Otxoa, Harkaitz Martinez de San Vicente. Gyártó: Arena Comunicación. Forgalmazó: Anjou Lafayette. Feliratos. 89 perc.

 

A zene az emberiség közös nyelve, amelyen keresztül egymástól kontinensnyi távolságra élő kultúrák is képesek párbeszédre lépni – ezt a leírva meglehetősen közhelyes gondolatot próbálja illusztrálni két baszk népzenész, Harkaitz Martinez de San Vicente és Igor Otxoa. Egy tradicionális ütős hangszeren, txalapartán játszanak, amelynek fő jellegzetessége, hogy megszólaltatásához két ember szükségeltetik, akik egymásra reagálva, improvizatív stílusban, közösen teremtik meg a ritmust. Martinez és Otxoa számára a txalaparta nem egyszerű hangszer, kommunikációs instrumentum is egyben, segítségével nemcsak ők képesek egymásra hangolódni, de a világ bármely pontján be tudnak kapcsolódni a helyi (nép)zenei áramlatokba. Bizonyítandó mindezt körbeutazták a keleti féltekét, Indiától Lappföldön és a Szaharán át Mongóliáig, hogy együtt zenéljenek többnyire amatőr, saját kulturális hagyományaikat még őrző népzenészekkel.

Az utazásról készülhetett volna beszélőfejes interjúkkal körített, etnografikus igényű dokumentumfilm is, a Nömadak Tx – a cím baszk nyelven egyszerűen nomádot jelent – azonban inkább egy klipszerű road movie lett. A fellépő művészek helyett a zene és a képek mesélnek – az operatőri munka a zord körülmények ellenére is lenyűgöző –, sokszor a szereplők monológjait is a hangszer hipnotikus ütemeinek ritmusára vágják a szerkesztők. A Nömadak Tx így legalább annyira rokona az Isztambul zenei térképét megrajzoló Fatih Akin-filmnek (Át a hídon – Isztambul hangjai), mint a Baraka vagy a Dogora vizuális szimfóniáinak. Utóbbiaknál azonban jóval könnyedebb, gyors ritmusa, klip-esztétikája, pár perces epizódokból felépített jelenetei révén még a zenei élményeit a YouTube-ról szerző generáció igényeivel is tökéletesen kompatibilis.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/11 56-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10362