KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Krónika

Fred Zinnemann

Molnár Gál Péter

(1907-1997)

 

Nem érte meg a kilencvenet a Bécsben született, hegedűsnek indult, majd jogot végzett Zinnemann, huszonkét évesen társforgatókönyvírója a német néma-avantgárd híres dokumentumfilmjének (Emberek vasárnap, 1929), operatőrasszisztens Párizsban, statiszta Hollywoodban (Nyugaton a helyzet változatlan, 1930), Berthold Viertel segédrendezője, Robert Flahertyvel Oroszországról terveznek dokumentumfilmet forgatni, elvetél a terv (1931), Busby Berkeley koreográfus-asszisztense (A spanyol kölyök, 1932).

Sokoldalú előkészületek. Sokoldalú életmű.

1934/35: Mexikóban forgat Paul Stranddal dokumentumfilmeket. Csinál westernfilmet (Délidő, 1952), musicalt (Oklahoma, 1955), szívszaggatót Audrey Hepburnnel (Egy apáca története, 1959), átveszi Az öreg halász és a tenger rendezését (1958), de John Sturges neve szerepel a főcímen. Háborúból hazatérő katonák sorsát boncolgatja (Férfisors, 1950; Egy kalap eső, 1957). A filmtörténelem leghosszabb csókját csókolja fürdőruhában a tenger homokjában Burt Lancester és Deborah Kerr (Most és mindörökké, 1953). Zinnemann száraz érzelmességét, realista szabatosságát akkor értékeljük, ha összevetjük az utóbbi hasoncímű tévésorozat jól csúszó képsoraival.

Harmincegy évesen kap először Oscart (That Mothers Might Live, 1938). Másodjára a James Jonesregény megfilmesítésért. A harmadikat Bolt színdarabjának vászonra vitele szerezte meg neki (Egy ember az örökkévalóságnak, 1966), a Lillian Hellman önéletrajzából csinált film (Júlia, 1976) a férfi és női mellékszereplő, valamint a legjobb forgatókönyv Oscar díját kapta.

Kimaradt az első világháborúból. Kimaradt a másodikból. A kamera mögött megélte többször is a háborús éveket. Anna Seghers regényének adaptációja (A hetedik kereszt, 1944) – egy házmesterné mellékszerepében Frau Brecht Helene Weigellel – a nácizmus korában játszódik. Készített filmet Pearl Harborról, a vietnami háborúról. Legtöbbször egy kémfilmjét láttam (A sakál napja, 1973). Frederic Forsythe hasoncímű regényéből francia-angol közös filmet csinált, sokadszor nézve is megunhatatlant. Legjobb erényei mutatkoznak benne: biztos mesélőkészség, szilárd szerkezet, hibátlan szereposztás, érzékeny színészirányítás. Fred Zinnemann eltűnt szereplői, beállításai, vágásai mögött. Eltűnt az elbeszélt történetben, szerényen háttérbe húzódott vaskezű irányításával, mindenre ügyelő művészi figyelmével.

Most eltűnt a halhatatlanságban.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1446