KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2002/május
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Zelki János: Fehéri Tamás (1927–2002)
MAGYAR MŰHELY
• Ágfalvi Attila: Nagybudapesti képüldözés Beszélgetés Báron Györggyel, Bojár Iván Andrással és Kamondi Zoltánnal
• Ágfalvi Attila: A mi városunk Beszélgetés Rajk Lászlóval
• Dániel Ferenc: Zsivaj a Népbüfékben Budapest, a mozgó város
• Jeles András: Platón képernyője Napló-töredékek
• Bakács Tibor Settenkedő: A vadkan meg a kolorádók Pannon áldokumentumfilmek
• N. N.: Magyar áldokumentumfilmek
• Sipos Júlia: Hiszem is, nem is Beszélgetés Radnóti Sándorral és Kardos Sándorral

• Elekes Györgyi: Világégés és animáció Beszélgetés Reisenbüchler Sándorral
• Kriston László: Generation G Világpolgárok filmen
FESZTIVÁL
• Gelencsér Gábor: Mellékszál Berlin
• N. N.: Az 52. Berlini Filmfesztivál díjai

• Kolozsi László: Panelkapcsolat Új német filmek
• Kovács Ilona: Szerelem hímnemben és nőnemben Patrice Chéreau filmjei
• Zoltán Gábor: Nyolc szerda Patrice Chéreau: Intimitás
KÖNYV
• Schubert Gusztáv: A toll súlya Grunwalsky Ferenc: Levelek L&M-nek
• Kelecsényi László: Méz és epe Krencsey-emlékiratok
KRITIKA
• Stőhr Lóránt: Vatta az agyban Vecsernyés János: Kvartett
DVD
• Pápai Zsolt: Lábunk előtt hever a világ Joseph L. Mankiewicz: Mindent Éváról
FESZTIVÁL
• Palotai János: Rövidre vágva Clermont-Ferrand
LÁTTUK MÉG
• Ádám Péter: Szabad szerda
• Pápai Zsolt: Pánikszoba
• Harmat György: Angyalok, végállomás
• Hungler Tímea: A vér kötelez
• Varró Attila: Rollerball
• Herpai Gergely: Hart háborúja
• Köves Gábor: Megszólít az éjszaka
• Kis Anna: Fújd szárazra, édes!
• Mátyás Péter: Végtelen és képtelen
• Tamás Amaryllis: Tükör

             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Állomásfőnök

Kolozsi László

 

Peter Dincklage kitűnő színész, de nem fogják elhalmozni szerepajánlatokkal. Peter Dincklage – a Sundance Fesztiválon három díjjal is jutalmazott  Állomásfőnök című film hőse – ugyanis törpe. Alig magasabb, mint egy hatodikos általános iskolás. Egyetlen szenvedélye: a vonatok. A trainspotting. A cím már foglalt volt. Pedig jobb cím lett volna: a Peter Dincklage alakította Finbar McBride ugyanis nem állomásfőnök. Az állomás, amit egy szintén vonat-megszállott barátjától örökölt, évek óta használaton kívül áll.

Finbarnak egyetlen bőröndbe belefér minden holmija. Amint beköltözik örökségébe, elkezdi zaklatni az állomásépület előtt tanyázó kubai menekült, Joe, aki rozzant furgonjában hot-dogot meg sört árul, és szinte egész nap csak a kocsi előtt üldögél. Joe törzsvendége a kétbalkezes, elhagyott feleség, Olivia, aki szintén többször keresi Finbar társaságát, mint ahányszor Finbar óhajtja. Az Állomásfőnök három magányos ember kapcsolatáról szól. Mind a hárman kitaszítottak: Oliviát megcsalta a férje, Joe soha nem lehet igazi amerikai, Finbart pedig mindenki megbámulja. Finbart már egyáltalán nem szórakoztatja (miért is szórakoztatná), hogy vagy megijednek tőle, vagy csodálkoznak azon, hogy milyen kicsi, és tulajdonképpen csak Olivia és Joe az, aki mintha észre sem venné, hogy Finbar törpe.

Annak ellenére, hogy a film fordulatai elég kiszámíthatóak, az Állomásfőnök tulajdonképpen merész és kedves alkotás; merész, mert nem egy poén arra épül, hogy Finbar törpe (de egyetlen poén sem durva, pláne nem sértő), és kedves, mert mindhárom főhős nagyon szerethető figura; annak ellenére, hogy szélsőségesek, nagyon hasonlítanak a legszeretetreméltóbb ismerőseinkre. Az Állomásfőnök forgatókönyvét tanítani lehetne filmfőiskolákon. Thomas McCarthy finoman árnyalja a karaktereket. Magabiztosan tudja kibontani hőseinek életét egy-egy párbeszédben. Az Állomásfőnök nem hivalkodó, nem nagyszabású film: kamaradarab. Vonóstrió. Amiben egyetlen szereplő sem fog egyetlen hamis hangot sem.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 59-60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4813